Mindjárt vége...

...az évnek. Olyan nagy megkönnyebbülés, hogy végre magunk mögött hagyhatjuk ezt a szörnyűséges évet. A Karácsony is eltelt szépen csendben, sok pihenéssel. Bár többet ettem a szokásosnál, mégis hízás helyett fogytam 1 kilót. 

Mint a legtöbb embernél, hát persze, hogy nálam sem maradhat ki az újévi fogadalomtétel, amit most valóban szeretnék betartani:
- minden nap jógázom (de legalább heti 6 nap)
- belekóstolok az ashtanga jógába (mondjuk heti 1 alkalommal kezdetnek)
- minden nap - ha csak keveset is, de - foglalkozom az angollal és az IELTS vizsgafeladatokkalEnnyi :) Ez abszolút tarthatónak tűnik. 

Na és a célok/tennivalók:
- Január elején mindketten elkezdünk angol magántanárhoz járni. Találtam egy nagyon szimpatikus - kb. velünk egyidős - Sydney-ből származó lányt, aki itt Magyarországon járt egyetemre, úgyhogy magyarul is beszél (ez Férjnek az elején azért fontos), tehát még indulás előtt magunkba szívhatjuk a híres ozzi akcentust :)
- SOS keresni kéne klímás tanfolyamot, minél előbb el kellene hogy kezdje a Zuram. (meglepő, de alig 1-2 találatot dob ki a google ilyen képzésekre...)
- Mindenképpen szeretnék tavasszal elkezdeni egy búvártanfolyamot. Nyilván kint sokkal drágább, és régi vágyam, úgyhogy most vagy soha.
- A szememet meg kéne műtetni (a sima lézeres látásjavításról van csak szó), mert nagyon rossz, és mivel kint ez az itthoni összeg többszöröse lenne, és az első években egyáltalán nem tervezünk hazajárni, úgyhogy ezen is túl kéne esni tavasszal vagy ősszel.
- Valamint nagyon szeretnék egy fotós tanfolyamra is még itthon elmenni, már ki van nézve régóta, csak be kéne préselni az időmbe.
Szóval ilyen jó sok projekt áll előttünk. Nameg év vége felé az iskolám kiválasztása, egyúttal a város kiválasztása, vízumkérelem beadása és más "kellemetlen" feladatok :) Jajjj alig várom!

Érzem, hogy csupa jó dolog fog történni a 2014-es évben :)

Hogyan válasszunk várost?

Hű milyen aktív vagyok mostanában blogírás terén :) Valószínűleg azért mert a rengeteg munka ellenére sincsen más gondolatom csak a kiköltözésünk.
Most éppen kettő fő dolog foglalkoztat: melyik város legyen a nyerő illetve, hogy milyen szakra menjek (mehetek?).

Az évek óta tartó blogolvasásnak megvan az az előnye, hogy kialakult bennem a legtöbb ausztrál nagyvárosról egy kép. Nyilván ez teljesen szubjektív és mivel még nem voltam mindben (sőt, hogy közelebb álljunk a valósághoz egyikben sem) ezért csak a képekre, beszámolókra, wikipédiára és a megérzésünkre tudunk alapozni. Valamint még a Zuram jövendőbeli szakmáját szoktam beütögetni a legnagyobb álláskereső portálok keresőjébe és figyelem, hogy melyik városban mennyi állást listáz. Ha sehol nincs a szerencsés bevándorlónak ismerőse ahova a szíve (másnéven érdekei) húzzák, akkor munkakeresés szempontjából 3 nagyváros lehet az ember listáján ahol a remények szerint könnyebb állást találni: Sydney, Melbourne, Perth.
Melbourne rögtön ki is esett a versenyből és nem tudom meghatározni, hogy miért.Olyan semmilyen. Egyszerűen egyáltalán nem tetszik a város a rengeteg kép alapján amit átnyálaztam, és erre a negatív érzésre az időjárása csak ráerősít.

Maradt Sydney és Perth. Na ez már nehezebb kérdés, mert Férj szakmájára az álláskereső szinte ugyanannyi találatot dobott ki. Tehát elvben nem múlhat a munkán. Sulik nekem: azt mondják Sydney a legolcsóbb oktatás terén, mert rengeteg a konkurencia: 1 pont Sydneynek. Időjárás: 1 pont Perthenk. Perth azt mondják picit elszigetelt: 1 Sydneynek. Sydney túl nagy és zsúfolt lenne szerintem nekünk: 1 oda Perthnek. Olcsóbb repjegyek a világ minden tájára kevesebb átszállással: Sydney. Az óceán szépsége és a tengerpartok minősége: Perth. Ha úgy alakulna, hogy egyedül megyek előre, nagy segítség lenne, hogy a magyar ügynökségnek Sydneyben van az irodája... Egy szó mint száz, abszolút fej fej mellett haladnak. És a szívünk mit mond? Perth. Nyugisabbnak, tisztábbnak, élhetőbbnek tűnik nekünk.Úgyhogy valószínű oda megyünk első körben ahol olcsóbb az iskolám. Ha nincs árban számottevő különbség, akkor Perth felé vesszük az irányt.

A sulikkal kapcsolatban rengeteget agyalok, szóval jó lesz már az ünnepek után találkozni az ügynökkel, mert ő ezekre a kérdéseimre kapásból fogja tudni a választ. Az a fő problémám, hogy bár Kommunikáció szakon végeztem (egyáltalán nem szeretnék ezen a vonalon továbbmenni), a marketingkommunikáció területén van több éves szakmai tapasztalatom és nem tudom, hogy a Kommunikáció BA diplomámmal mehetek-e más irányú MA szakra. (Kis magyarázat: azért kell mindenképp master szakra mennem, mert csak amellé jár a partnernek heti 40 óra munkavégzés. BA mellé csak heti 20 jár.) Ahogy olvastam, valószínű, hogy a marketinges szakmai tapasztalatommal mehetnék Marketing MA-ra, mert azt beszámítják, de hogy például Szociális munka MA-ra mehetek-e azt nem tudom. Mert az egyetemek oldalán olvastam olyat, hogy a BA diploma után, van egy fél-egy éves kurzus, amit Graduate Certificate-nek hívnak és szerintem, ha egy ilyet elvégzek először, utána mehetek akár szociális munka master szakra. De lehet, hogy tévedek. Itt egy szuperjólátlátható kis ábra az ausztrál oktatás felépítéséről.

A szociális munka szak mellett szóló érvek pedig, hogy: A, érdekel, B, hiányszakma lista élén van évek óta, így később akár megkönnyítené a hivatalos bevándorlásunkat az országba.
Úgyhogy még sok a nyitott kérdés, amik többségére remélem választ kapunk az ügynöktől januárban.

Csak a munka

Röviden és tömören: rengeteget dolgozunk mostanában mindketten. Férjnek indult a héten egy nagyobb munka, amivel persze mindig rengeteg stressz is jár, nálam meg mindenki szép akar lenni Karácsonyra, ami ugye teljesen logikus. Szóval hulla fáradtak vagyunk és nulla azaz nulla karácsonyi hangulatot tudunk felmutatni így december 14-én. Meg persze sehogy nem állunk a készülődéssel sem (pl. nem vettünk még meg semmi ajándékot, vagy karácsonyfát vagy ilyesmi). Na nem baj, ez a karácsony úgysem lesz olyan, mint eddig volt, csak legyünk túl rajta, és legyen már 2014. Alig várom, hogy magunk mögött hagyhassuk ezt a szörnyű évet.

Más. Ausztrália (meglepő módon...)
Hihetetlen de még mindig találok újabb és újabb tök jó kis ausztráliai blogokat. Mármint amit magyarok írnak arról, hogy hogyan jutottak ki. Imádom olvasni őket. Azt hiszem függő lettem amúgy... A kedvencem mindig a legelső bejegyzés. Egy évek óta működő blognál szuper visszaolvasni, hogy hogyan lett az álmukból valóság :)
Ma találtam egy olyat, amit egy hölgyemény ír, aki (angol)tanulóvízummal ment ki, gyenge angol nyelvtudással jó hamar talált is tök jó kis irodai munkát (!) és minden egyes bejegyzés csak kesergés, hogy milyen rossz kint, számolja vissza a napokat, illetve arról ír, hogy mennyire hiányzik neki az ország és az anyukája. Félreértés ne essék, lehet így érezni és hiányolni sok mindent, de ha valaki ennyire kötődik a családjához, Magyarországhoz, a közértesnénihez és a szomszédhoz az miért megy egészen Ausztráliáig csak azért hogy angolul tanuljon? Nem tudom mi lett a sztori vége, mert hátulról kezdtem el olvasni a blogot és az már elért egy olyan nyavalygásmennyiséget, amit már képtelen voltam befogadni, úgyhogy nem tudom, hogy a leányzó maradt-e vagy hazajött. (bár van egy tippem)
Nade szerencsére van jó sok pozitív, lelkes (azért a nehézségeket is leíró), informatív blog, amit nemcsak hasznos olvasgatni, de olyan jó kedvem lesz tőle, hogy az csak na :) Elkap az az érzés, hogy ha nekik sikerült, nekünk is fog!

Ja, megkértem kíváncsiságképp az első árajánlatot Ausztráliába való készülésünkkel kapcsolatban. :) A 2 cirmos (külön ketrecben való) kiszállítására kaptunk egy igen borsos 610.000 Ft-os árajánlatot. (Vagy ennyi lesz a többi is??) Erre persze még rájön a sok orvosi vizsgálat költsége és az 1 hónapos karantén költsége. Az útvonal pedig rémesen hosszú lenne: Bp-Amszterdam-Kuala Lumpur-Sydney. Biztosan nem teszem ki a macskáimat ennyi megállásnak. Találtam olyan jegyeket, ahol csak Szingapúrban vagy Kuala Lumpurban van egy tankolós megállás, tehát a macskákat nem rángatják le a gépről, nem vesznek el stb. Szóval majd olyat szeretnénk találni nekik az biztos. Már előre aggódok, hogy hogyan fogják viselni ezt a szörnyű hosszú utat, majd az azt követő 30 napos karantént :(

Mindenféle gondolatok

Nyavalygás on.
Na szóval belém nyilalt, hogy igen, kb. 1 év és megyünk. Mármint ez most teljesen komoly. El van döntve. Felrúgjuk a kényelmes kis életünket. Azt szögezzük le, hogy alig várom!!! Mégis. Jött egy csomó kérdés, kétely, meg mindenféle... Tanulóvízummal ki tudjuk vajon vinni a macskákat? (igen, ez a legfontosabb kérdés számunkra, és nem, nem hagyjuk itt őket, pedig igen tudom, hogy az egyszerűbb, de ők a gyerekek na) Egyáltalán mennyire nehéz egy Ausztrál fizetős Master képzésre bekerülni? Mármint néznek tanulmányi átlagot, vagy van felvételi? Mi van ha nem vesznek fel? Mi van ha felvesznek? Mennyire lesz nehéz egyáltalán egy Master, és főleg angolul? Megéri vajon nagyon sok milliót "kidobni" egy olyan diplomára amiben nem akarok elhelyezkedni, csak azért hogy kint lehessünk 2+2 évet biztosan? Nincs más útvonal?
Új-Zélandra egyszerűbb lenne kijutni? Tetszik annyira Új-Zéland, hogyha azt olcsóbban és kevesebb stresszel megúsznánk, azt válasszuk?
Januárban első dolgunk lesz egy már kinézett ausztrál ügynökséggel beszélni, mert ez a sok sok megválaszolatlan kérdés most már kezd zavarni. És lehet, hogy érdemes lenne egy e-mailt dobni az új-zélandi ügynöknek is?!
Nyavalygás off.

Miért pont Ausztrália?

Egy rövid kis lista arról, hogy miért pont Ausztrália:

• természetesen a magas életszínvonal
• a "no worries" mentalitás
• a fantasztikus természeti szépségek
• az időjárás
• hogy nem Európában van és főleg nem Amerikában (azt is mondhatnánk, hogy tetszik, hogy jó messze van mindentől)
• hogy sok a bevándorló ezáltal nagyon multikulti
• a gondolat, hogy a gyerekeink már ausztrálként nőhetnek fel és olyan lehetőségeik lesznek, amik nekünk sosem adattak meg...

Hétköznapok

Ma legörgettem a blogunkat és megláttam, hogy január első napjaiban döntöttük el, hogy irány külföld. Majdnem 1 éve! Szinte hihetetlen.... Mert ha ilyen gyorsan telik az idő, akkor nem is lesz az az 1-1,5 év várakozás Ausztráliáig olyan hosszú.
És persze úgyis nagyon sok tennivaló van addig:

• Férjnek rendesen megtanulni angolul, nekem fejleszteni a meglévő tudást; 
• jövő év vége felé IELTS vizsgát kell tennem - kinti egyetemre azt hiszem legalább 7-es eredményt kell tudni felmutatni;
• Férjnek ki kell tanulnia 1 de leginkább 2 szakmát (villanyszerelő majd klímaszerelő), miközben persze egyetemre jár és év végén leállamvizsgázik; 
• én elkezdtem augusztusban egy lakberendező sulit, mert régi álmom volt már, ott novemberben lesz az OKJ-s vizsga; 
• valamint erősen fontolgatom, hogy még gyorsan elvégzek egy 1 éves fodrász sulit, mert kolléganőm (mesterfodrász) unszol, hogy szívesen kitanítana. És hát nem szabadna hagyni elúszni egy ilyen lehetőséget, hogy szabad óráimban (helyben, kényelmesen) tanítgatna. :) Csak azt nem tudom, hogy férne bele mindez az időmbe.

Szép kis lista, jó így egyben látni :)

Egyébként most jut eszembe, hogy nem írtam le, hogy hogyan alakult az új szakmai "karrierem" :D
Októberben elején kezdtem el dolgozni egy szalonban körmösként egy mesterfodrász mellett. Az hamar világossá vált számomra, hogy a műkörömépítést nem nekem találták ki. Megcsinálom, jó, hogy nem egy irodában ülök, de nem élvezem igazán. A géllakkozást és a manikűrözést nagyon szeretem csinálni, így úgy döntöttem, hogy kitanulom a 3D szempillaépítést is. Na azt már most sokkal jobban szeretem, úgyhogy ha van rá lehetőségem úgy alakítanám, hogy ráállnék a géllakkozás-manikűrözés-szempillaépítés hármasra.
Tehát most itt tartok ezzel a dologgal, kezd kialakulni egy kisebb vendégkör a körmözésre is és a pillaépítésre is, tehát tudok gyakorolni, és az elsődleges cél ez volt.

Viszont van egy kis bökkenő a műkörmös szakmával. Ausztráliában külön ilyen nem létezik. A Beauty Therapist nevű szakmát művelők tulajdonképpen kozmetikusok és ők tanulnak pedikűrt és manikűrt is. Úgyhogy nagyon úgy néz ki, hogy ezzel a végzettségemmel kint nem sokra megyek. Ezért sem elvetendő ötlet, hogy fodrásznak tanuljak, mert arra viszont mindig van kereslet, és magyarok beszámolói alapján a kint tanult fodrászok igen gyengécskék.