Oldalak

2014. március 30., vasárnap

Rövid hírek

Ma indultunk volna Barcelonába, így emiatt kicsit depis vagyok. Sebaj, bepótoljuk a pihenést júniusban, valószínűleg Egyiptomban. Addig is pedig beiktatunk egy hosszú hétvégét a szülinapunkon május elején a kedvenc helyünkön Szilvásváradon, ahol Férj feltette anno a nagy kérdést :) Szóval duplán kiengeszteljük magunkat azért, hogy nem tudtuk megejteni a barcelonai utat.

Egyébként az idő valami gyönyörű, megint olyan, mintha kimaradt volna egy évszak, és rögtön a nyár elejébe csöppentünk volna. Ha süt a nap, annyira meleg van, hogy tegnap például fürdőruhában napoztam az erélyen  :) Ilyenkor minden jobban is esik, a kocogás a szabadban, vagy egyszerűen csak kiugrani ügyeket intézni.
Alig várom, hogy a szabadban jógázhassak a Városligetben, de egyedül nem szeretek, Férjnek meg még 3 hét szobafogsága van, így ez még várat magára kicsit. Nade a kocogás az valami isteni, zöld a fű, virágoznak a fák, csicseregnek a madarak... :)

Ausztráliával kapcsolatban bizakodásra okot adó hír érkezett Bertók Zoli honlapjára. Tervben van ugyanis, hogy magyaroknak is elérhetővé teszik a Working Holday vízumot. Ezzel a vízummal egy évig korlátlanul munkát lehet vállalni az országban. A kritériumoknak megfelelünk (31 év alatti életkor illetve nulla gyerkőc), szóval ez jó ugródeszka lehetne a továbbiakhoz. Illetve ha az egy év leteltével mégsem jönne össze semmi, akkor még mindig el lehet kezdeni az egyetemet, ahogy eredetileg is tervezzük. Szóval remélem, hogy az élet azért alakította így a dolgainkat (mármint hogy csúszik a kiutazásunk), hogy mire odajutunk, ezzel a vízummal mehessünk ki. Szóval nekünk teljesen megfelel, ha olyan jövő tavasszal be is vezetik ezt a dolgot :)) Mindenesetre megy rá az agykontroll ezerrel :)



2014. március 19., szerda

Egy gerincműtét = egy elhalasztott utazással

A nagy hallgatás oka naná, hogy az, hogy valami rossz történt. Na nem olyan kicsit rossz dolog, hanem a kórházba kerülős, ténylegnagybajvan fajta.
Ugyebár múlt hónapban nagy volt az örömünk, hogy végre kimozdulunk itthonról és Barcelonában töltjük az 5. évfordulónak. Hát ez az öröm nem tartott túl sokáig.

Férjnek február eleje óta fájt a dereka hol erősebben, hol gyengébben. Ez a hónap végére olyan pokollá változott, hogy pár éjszakát ébren vonaglott végig a fájdalomtól, mert nem volt az a gyógyszer ami enyhített volna a szenvedésein. Konkrétan járni nem tudott, vagy éppen kocsiba ülni. Irány a háziorvos, diagnózis ránézésre: vesekő....Azért elküldte ultrahangra, kaptunk is időpontot áprilisra. Ez a no comment kategória, nem is fűznék hozzá semmit. Elkezdtünk gyorsan egy értelmes orvost keresni, ám eközben egyik nap azzal hívott fel Férj, hogy most nagy baj lehet, mert az egyik lábát alig érzi úgy zsibbad. Beraktam a kocsiba, irány az Uzsoki sürgősségi osztály. Na ezt nem kellett volna. 7 óra (!) kemény széken való várakozás és nulla vizsgálat után kapott egy fájdalomcsillapító infúziót ott helyben a folyosón ami semmit nem hatott, őket meg ez nem hatotta meg és közölték, hogy lumbágó, nincs mit tenni, menjen haza és pihenje ki! Ismét inkább nem is fűznék ehhez semmit. Még aznap este hála mindenféle jó kapcsolatnak, találtunk egy lelkiismeretes magánorvost, aki miután meglátta Férj állapotát, egy SOS másnapi (vasárnapi!) MR-t rendelt neki, ahol is ott helyben kiderült, hogy kettős kiszakadt gerincsérve van és leszakadt porckorongja, ami ideget nyom, ezért a lábzsibbadás. Ismét hála egy másik kapcsolatnak, hétfőn reggel az Idegtudományi Intézetben kezdtünk, ahol rögtön kiderült, hogy ezt azonnal műteni kell és a lábadozás olyan 1-2 hónap lesz.

Szerencsére azóta túl vagyunk a műtéten, minden rendben ment, csupán 6 hét szobafogságot kapott, tilos ülnie, emelnie és lépcsőznie. Állhat és fekhet. Legalább. Szóval törölnünk kellett a barcelonai utunkat, valószínű jópár tízezret is bukunk a repjegyeken, mert ugye WizzAir-esek, és egyenlőre nem nagyon hatotta meg őket a zárójelentés sem.

Egyébként ezerrel járok angolra és baromira élvezem. Írtó jófej a tanárom és végre letisztult egy csomó nyelvtani dolog az agyacskámban :) Plusz már alkalomról alkalomra jobban meg merek szólalni. Szóval mint egy stréber diák, alig várom, hogy mehessek :D
A klímás szakmánál pedig valami változás lehet, mert mindenhonnan azt a választ kapjuk, hogy mégsem indul tavasszal, csak szeptemberben. Szóval ennek járunk most utána, hogy mi a búbánat van itt a háttérben.