Hol vagytok Ausztráliába készülő magyarok???

Annyira furcsa számomra, hogy nem találni olyan blogot, mint a miénk :(
Néhány évvel ezelőtt tömegével íródtak az ausztráliába készülős blogok. De tényleg. És nekik biztos tök jó volt tapasztalatot és infókat cserélni, bíztatni egymást, meg hasonlók. Megvan az esély rá, hogy csak én vagyok a béna és rosszul keresek, de egy témába vágó blogot sem találtam az elmúlt hónapokban.
Hát nincs kishazánkban senki aki Ausztráliába készül? (költői kérdés, tekintve, hogy a blogot elsősorban magamnak írom, tehát olvasótáborom nagyjából 2 főből áll)
Ha magadra ismersz, vagy tudsz ilyen blogról, ne tartsd magadban :D

Egyébként borzasztó gyorsan telnek a napok, leginkább a házeladás előkészítésén dolgozunk. Még apróbb javítások maradtak hátra, zárcsere, kert rendbetétele, selejtezés, az egyik szoba kifestése. Aztán jöhet egy végső rendrakás-takarítás, a ház körbefotózása és mehet is fel az ingatlanos oldalakra. Nagyon remélem, hogy május 1-el végre hivatalosa is elkezdhetjük árulni, mert már így is túl sok idő ment el hülyeségekre... Így marad 5 hónapunk, hogy elkeljen a ház és akkor el tudunk idulni október végén. Én szívem szerint addig csökkenteném az árat, amíg el nem viszik minél előbb, de sajnos nem én vagyok az egyetlen tulaj, így nem csak én döntök.

Természetesen boldog boldogtalan osztogatja a kéretlen tanácsokat, hogy lehetetlen manapság házat eladni és hogyha sikerül is, az hosszú évek múlva fog bekövetkezni, töredék áron. Hát én azért szembemegyek a jó magyar mentalitással és pozitívan állok hozzá. Igenis el fog kelni belátható időn belül és nem is aprópénzért :) Valaki csak beleszeret.

Itt már nem, ott még nem...

...vagyunk.
Azt hiszem, számunkra az egyik legfurcsább az egész kivándorlásban, hogy egyelőre nem tudjuk a pontos dátumot, csak azt hogy "nemsokára" megyünk, így bizonyos dolgokkal nehéz már tervezni.
Például múltkor elromlott a kenyérpirítónk és jóideig ment az agyalás, hogy vegyünk-e újat erre a kis időre. Aztán végül vettünk, de 2 hét alatt zárlatos lett, megrázott és az is elromlott, úgyhogy jelnek vettük, nem veszünk többet, a sütőben pirítom a kenyeret.
De például új kanapét már tavaly sem vettünk, mondván hogy az túl nagy kiadás ahhoz, hogy 1,5 év múlva meg feleáron eladjuk. Pedig szegényke igencsak lestrapált már...
Téli cuccot ezen a télen már egyáltalán nem vettünk, mert hát minek?! Nagyon reméljük, hogy több telet nem töltünk itt, de ha végül mégis, azt kihúzzuk a régi ruhákban már, kintre meg úgysem kell.
A híradó nézést egy jóideje elhagytam már, mert őszintén szólva már nem érdekelnek az új beruházások, törvények stb., merthát úgysem érint már minket.
Egy szó mint száz, nem könnyű hétről hétre így élni, hogy igazán már nem tudsz idetervezni, de konkrétumokkal oda sem. Mindenesetre ez legyen a legnagyobb bajunk, csak tény, hogy kicsit skizofrén állapot ez, valahol senkiföldjén vagyunk most. :D

Csak hogy itt is meglegyen a nyoma: pár hete Férjjel együtt elvégeztük az Agykontroll tanfolyamot. Én már 14 évesen megcsináltam, úgyhogy csak ismétlőként voltam jelen, de így is hatalmas élmény volt. Azóta teljesen másképp szemléljük a világot, drága pesszimista, stresszes Férjemnek 180 fokos fordulatot vett a gondolkodásmódja, sokkal pozitívabb lett, és rendszeresen csinálja a gyakorlatokat.
No és hogy kötődik ez Ausztráliához? Hát úgy, hogy azóta majdnem napi szinten azt programozzuk be, hogy még idén kijutunk! :) Illetve, hogy a házat könnyedén, jó áron, legkésőbb ősz elejéig eladjuk! :) És ez így lesz, így kell lennie!!! :))

Célegyenesben, azaz elkezdődött a visszaszámlálás :)

Tegnap voltunk Ügynökség1-nél kb. 1.5 órát, hogy most már tényleg mindent teljesen tisztán lássunk és minden kérdésünkre választ kapjunk.

Ami a legfontosabb, most már névvel is: Irány Ausztrália nevű ügynökséget (Szilvia és csapata) messziről kerülje mindenki. Egészen konkrétan nekünk hamis dolgokat állítottak azért, hogy drágább és hosszabb képzésre jelentkezzünk. Mint ahogyan sejtettük, mivel van Bachelor diplomám, ezért értelemszerűen jelentkezhetek mesterképzésre. Irány Ausztrália azt állította, hogy szigorodtak a szabályok és nem mehetek ilyen képzésre... Nem is pazarlok több szót rájuk, tényleg csak annak örülök, hogy a CSE Ausztráliához sodort az élet először, így nem hittük el minden szavukat...

No de vissza a tegnaphoz. Végülis nem könyvelést fogok tanulni, mert nem vagyok benne teljesen biztos, hogy képes lennék végigvinni a 2 évet. Mit szépítsük, nem vagyok kimondottan a számok embere. És akkor még enyhén fogalmaztam :) MBA képzésre fogok járni Marketingre szakosodva, ami azért közel sem lesz annyira megterhelő mivel éveket dolgoztam benne.

Mi a gombhoz vettük a kabátot, szóval kiválasztottuk a képzést, és ahhoz jött a város. Brisbane-t szerettük volna, de ott nincs az a szak, ami nekem kell, így Sydneybe megyünk. A tervezett indulás pedig október vége!!! IDÉN! 6 hónap, azaz 24 hét van hátra :)))) Olyan hihetetlen, hogy eljutottunk idáig. Bár mindennél jobban várom, azért ha jobban belegondolok, összeszorul a gyomrom. De ez amolyan jóféle izgalom, nem igazi félelem.

Édes gyermekünk, alias A macska ügyét pedig 1-2 héten belül el kell indítanunk, mert ugye 6 hónappal a tervezett indulás előtt meg kell kapnia valami oltásokat vagy mifene. De ennek az állatkivitel dolognak még jobban utána kell néznem a napokban. Tegnap olvastunk egy rossz hírt, ami remélem nem igaz, miszerint a Sydney-ben lévő karantén októberben megszűnik, helyette csak Melbourne és Perth marad.....HA ez tényleg igaz, az nekünk nagyon rossz hír, mert nem tudjuk majd meglátogatni a 10 napban a macskuszt. Plusz (ami sokkal kevésbé szempont mondjuk) még több pénz lesz onnan Sydney-be szállíttatni.
CSE Csaba szerint úgy kéne időzíteni, hogy akkor érjen ki a gyermek, amikor mi már 1 hónapja kint vagyunk, mert akkor nagy eséllyel már lesz albérletünk, ahovais megérkezhet őnagysága. 1 hónap nélküle nagyon durvának tűnik egyelőre (ebből ugye 10 nap már kint lesz a karanténban) :((( Ezt csak az értheti aki ilyen kapcsolatban áll egy háziállattal, hogy tulajdonképp családtag. (Többre tartom és fontosabb, mint a legtöbb ember :D ) Hogy ki fog rá vigyázni abban a durván 2,5 hétben az még kérdéses, sanszos hogy valamelyik barátnőm nyeri meg :D

A nagy átverés

No kérem szépen rendesen elmaradtam az írással, de komolyan mondom ez az év valahogy gyorsabban telik mint az eddigiek :D Más is így érzi, ugye?! :)

Ott hagytam abba, hogy várjuk az árajánlatot Ügynökség 2-től. Ó jaj, hát azt kár volt...Miután ismét írtam egy érdeklődő levelet, hogy hát mikor is kapjuk meg, merthogy múlthétre ígérte, jött a válasz pár nappal rá (!), hogy "Ja, tényleg" és mosolygósfej... No hát a levélben megírta ismét, hogy az én végzettségemmel bizonyos változások miatt már nem mehetek mesterképzésre Ausztráliában, és hogy akkor csatolja az ajánlatokat.
Mindösszesen 3db iskola 3 képzése szerepelt a pdf-ben mellette egy összeggel, hogy mennyibe kerül. Ennyi. Az egyik egy Turizmus alapszak volt, a másik egy Könyvelés alapszak, a harmadik, ami a legérthetetlenebb egy Business alapszak volt. Az, hogy utóbbival mit is kezdjek, lévén bevándorlásra alkalmatlan, nem derült ki. Az ajánlott árak dollárezrekkel magasabbak voltak, mint amik megtalálhatóak (!!!) Ügynökség 1 honlap. Erre vártunk hónapokat!

Továbbá csak nem hagyott nyugodni a dolog, hogy miért is nem mehetek én mesterképzésre az állítólagos új szabályok miatt, így felhívtam Ügynökség 1-et, hogy erősítsék már meg ezt a dolgot. Már meg sem lepődtem, amikor kétszer is visszakérdezett a csaj, hogy miről is beszélek, milyen változások és kitől hallottam ezt?! Életükben nem hallottak még ilyenről, megkérdezte a végzettségemet és rávágta, hogy egészen biztos lehetek benne, hogy mehetek mesterképzésre.

Őszintén szólva nem tudom, hogy mit gondoljak erről a cégről. Próbálok én jóhiszemű lenni, hogy nem azért próbálta rám tukmálni az alapszakot mert az drágább és több jutalékot kap, de valahogy nem megy. Valahol meg fel is vagyok háborodva, hogy komolyan azt hitte, hogy nem járok utána a dolgoknak???

Mindenesetre jövő hétre bejelentkeztünk Ügynökség 1-hez, mert még tavaly januárban amikor legutóbb ott jártunk, abban maradtunk, hogy legközelebb akkor megyünk, ha drága gyermekünk, alias macskusz kivándorlását el kell indítani és jelentem bármilyen hihetetlen is számomra eljött ez a pont. 6 hónap van hátra. Ja, de elkanyarodtam a témától. Szóval ha jövő héten tényleg szemtől szembe is megerősítik nekünk, hogy a végzettségemmel mehetek mesterszakra, nagyon szívesen leírom "kedves" ügynök nevét, nehogy más is belefusson ilyesmibe.