Lehet, hogy Brisbane?

Az úgy volt, hogy turkáltam Facebook-on Ausztráliás oldalak után, és rátaláltam egy bevándorlási ügynökségre, ami tőlünk egészen pontosan 2 utcára, vagyis 5 perc sétára van. Gondoltam, milyen jó, egyszer majd bejelentkezünk hozzájuk egy elbeszélgetésre, hátha tudnak valami újat (vagy szebbet, jobbat, olcsóbbat mondani). Like-oltam is őket, biztos ami tuti. Majd eltelt néhány nap és kiírták, hogy december 12-én Mikulás Party-t rendeznek, ahol ingyenes előadást tartanak egy kötetlen beszélgetés keretében délután 2-től 6-ig, szóval nem hangzott rosszul a dolog. Gyorsan regisztráltam is magunkat és úgy vártam a 12.-ét, mint egy 5 éves a Mikulást :))

Szóval eljött a nagy nap, átsétáltunk az ügynökséghez, kacifántos úton aranyos mikulásos táblák egy tanteremszerűséghez irányítottak bennünket. Éppen, hogy beestünk 2-re, de szerencsére (péntek lévén), mások is csak akkor kezdtek szállingózni. Nagyon kedvesen fogadtak bennünket, kézfogás, bemutatkozás, írjuk fel magunkat, együnkpogit-igyunkvizet nyugodtan, mondták. Lassan azért összegyűltünk kb 30-40-en és 15perc késéssel elkezdődött az előadás. Nagyon lazára fogták, rövid bemutatkozás, az ügynökséget egy házaspár vezeti, Szilvi és a férj nevére nem emlékszem, és még egy szimpi ozzi srácot is hoztak nekünk mutatóba, tőle lehetett kérdezni ami csak eszünkbe jutott.

Megmondom őszintén, az első 1-2 órát nagyon untuk, mert számunkra sok újdonság nem hangzott el. Ki lehetett szúrni, hogy kik a felkészült komoly érdeklődők, mint mi (max 5-6 ember volt ilyen) és kik azok, akik 2 hete találták ki, hogy na költözzünk ki Ausztráliába, mert ott meg lehet gazdagodni és mindig süt a nap és olyan kérdéseket tettek fel, hogy kell-e a munkavállaláshoz vízum...

Vagy a fejünkön látszott, hogy baromira unjuk, vagy azzal buktunk le hogy konkrétan rákérdeztem pár dologra Sydneyről és kiderült, hogy a Holmes lenne a cél, szóval nem tudom, de nem sokkal később Szilvi kihívott minket beszélgetni a terveinkről. No és itt viszont sok érdekesség kiderült számunkra. Kérdezte, hogy miért Sydney és miért a Holmes? Mondtuk, hogy az ügynökség ahol korábban jártunk ezt ajánlotta, mert itt a legolcsóbbak az iskolák, illetve a legtöbb a munkalehetőség. Mire mondta, hogy lehet, hogy több a munkalehetőség, mint a többi nagyvárosban, de a bérek alacsonyabbak, hiszen a sok (indiai, pakisztáni, kínai...) bevándorló lenyomja az árakat, illetve az ember itt baromi könnyen helyettesíthető. Plusz a megélhetési költségek az egekben ugye. Ők személy szerint Brisbane-t szokták ajánlani a legtöbb embernek. Állítólag feltörekvő város, ahol az elkövetkező évtizedekben sok építőipari beruházás fog megvalósulni, a bérek magasabbak, a megélhetési költségek pedig alacsonyabb. Végülis ez nem rossz kombináció :)

Továbbá az is kiderült, hogy nem a Holmes a legolcsóbb iskola, és egyáltalán nem kell könyvelést tanulnom, ha nem akarok :) Tourism and Hotel Managementet is tanulhatnék, ami állítólag szintén hiányszakma, így bevándorlásra kiválóan alkalmas, a 2 éves képzés után ugyanúgy jelentkezhetünk vele PR vízumra, mint a könyveléssel. Hát ha ez igaz, akkor nagy kő esett le a szívemről, mivel ez még érdekelne is :) A korábbi ügynökség ajánlatában a biztosítási díj 1 évre 4000 dollár körül volt, ők 2400 dollárért ajánlják ugyanazt. Hát, mondjuk nem mindegy, majd 400ezer forint.... Ha olcsóbb iskolát is tudnak nekem találni és még könyvelést sem kell tanulnom, hááááát az baromi jó lenne :))) Úgyhogy abszolút hajlunk arra, hogy őket bízzuk majd meg. Illetve hajlunk Brisbane felé is. Elgondolkodtató amiket mondtak és persze a szubtrópusi klíma sincs ellenünkre :) Szóval most e-mailben várjuk tőlük a részletes árajánlatokat különböző iskolákra.

Jaaj és a lényeg, volt egy 30 kérdésből álló Ausztráliás kvíz is (nem feleletválasztós ám, hanem beírós) aminek a díja egy Ausztráliáról szóló albumszerű könyv volt. Hát ki nyerte meg? Ééééén :))) Ez volna az, tök szép képek vannak benne:

Mi ezt a nyereményt most abszolút egy pozitív jelnek vesszük, hogy Ausztrália vár bennünket :))

Aussieland

Mivel néhány napja tudatosult bennem, hogy nagyon nincs már sok hátra az indulásig (valójában ez baromira nem igaz, de 1 éven belülre kerültünk végre, szóval had örüljünk már...), gondoltam utánaolvasok kicsit, milyen érdekességeket találok az újhazáról :)

Az ország méretéről ezt találtam, ami szerintem nagyon érdekes:

Szóval nagy. Baromi nagy. És mindösszesen 23 millióan lakják. Úgyhogy szerintem lesz hely bőven számunkra.

Állatvilág

Pókok

Cápák

Kígyók (minden elképesztő helyen...)

Krokodilok

Egyéb nyalánkságok...

Oké, azért vannak cuki kenguruk, koalák, papagájok....

Éghajlat

Wikipédia segített:  Ausztrália egyharmadára a trópusi, kétharmadára a mérsékelt óceáni éghajlat a jellemző. Az évszakok az európaihoz képest féléves eltolódásban váltják egymást: amikor nálunk tél van, ott akkor van nyár.

A téli időszakban a nyugati szélrendszer esőfelhői öntözik Délnyugat-Ausztráliát. A kontinens belsejében és északon azonban a tél száraz. Mivel magas hegyek nem szabdalják a légköri képződményeket, gyakoriak a szélsőséges időjárási jelenségek, a hatalmas szárazságok vagy a pusztító áradások. Ausztrália északi partvidékén november és március között pusztító hurrikánok söpörhetnek végig.

 

Elmaradások

Kedves Naplóm!

Rossz voltam hozzád és elhanyagoltalak. De van ám mentségem. A rengeteg meló és az őszi depresszió az oka annak, hogy már lassan másfél hónapja nem írtam neked.

Pedig kifejezetten sok minden történt velünk ahhoz képest, hogy konkrét előrehaladás eddig nem igen tudott történni Ausztrália ügyben. Ugyanis Férj elkezdte a sulit. Mit elkezdte, már 1 kemény hónapja koptatja az iskolapadot. Egyenlőre nagyon lelkes, élvezi, hogy milyen sok hasznos újdonságot tanul :) 2 külön OKJ-s tanfolyamot kell elvégezni újabban, ha valaki klímaszerelő szeretne lenni. Fejenként 300ezer forint körüli összegért, szóval nagyon jól esik ekkora összeget indulás előtt kiadni. Az első OKJ-s vizsga januárban lesz, a második októberben, úgyhogy még kérdéses, hogy együtt indulunk ki, vagy külön-külön.

Mindenesetre nagyon örülünk, hogy végre megtettük az első konkrét lépést a kijutáshoz. :) Innentől már csak az a dolgunk, hogy keményen spóroljunk, lenyelvvizsgázzunk, majd mindent felszámoljunk itthon és felüljünk a repülőre. Pofonegyszerű :)

Ja és ma ebédnél végre elmondtuk apukámnak és testvéremnek a terveinket. Hát nem mondom meglepődtek. De nagyon kis cukik voltak, mert már azt tervezgetik, hogy jönnek utánunk :)

Haladunk, haladunk...

Végre valahára elindul Férjnek az iskola!!!

Február óta keresünk neki klímaszerelő tanfolyamot, azóta nem indult a városban egyetlen darab sem...Kettő közül választhattunk (ebből is látszik az óriási kínálat), az egyik fél éves heti 2 hétköznap, a másik 1 éves és heti 1 nap. Nyilván rácuppantunk a félévesre, mert akkor a júniusi indulást végre biztosan belőhettük volna. Még az ügynökségen is rákérdeztem, hogy akkor ugye júliusban is lehet kezdeni a kinti egyetemen. Mondták, igen, március vége, július közepe és november eleje a válaztható becsatlakozási időpontok. Szuper! Örültünk is nagyon mert az már csak 10 hónap, végre 1 éven belülre kerültünk. Na ez a nagy boldogság tartott vagy két napig, amikor is rákérdeztem Férjnél, hogy azt megkérdezte-e, hogy melyik tanfolyam hány órás összességében? Ááá azt neki nem mondták. Ahhha szuper. Akkor hívjuk csak fel. A fél éves tanfolyam mindösszesen 170 órából áll...Na hát az nekünk nem jó, mert ÜgynökCsaba lelkünkre kötötte, hogy 900 óra meg kell hogy legyen a későbbi szakmaelismertetéshez. Szóval így a másik tanfolyamot "választottuk" (ami 940 órás), Férj holnap megy hivatalosan is beiratkozni. Persze azt azért elmondták, hogy a kurzus csak 20 főtől indul, szóval azért van némi para még, hogy összejöjjön a létszám.

Ebből következik, hogy az indulási időpont: 2015. október. Még 13 hónap. :(
Mivel a tanfolyam 12 hónap és szeptember 20-án kezdődik, fennáll a veszély, hogy maga az OKJ-s vizsga mondjuk jövő novemberben lesz (még nem tudtak dátumot mondani). Tehát elképzelhető, hogy pár hétre szét kell válnunk, mert én előre kell, hogy menjek a suli miatt. De azért inkább ne legyen így, belegondolni is para :D

Tehát az optimista 2015 márciusi , majd a valószínűsített júniusi indulás helyett nagyon úgy néz ki, hogy be kell érnünk az októberrel.
Node ma pozitíva hangulatban ébredtem, így nézzük, miért is jó nekünk, hogy így alakult :D
1. Sokkal több pénzt tudunk addig összegyűjteni, a gyerekek és a mi kiutazásunk is megvan abból a plussz pénzből.
2. Nem a télbe, hanem a tavaszi jó időbe fogunk megérkezni :)
3. Nagyobb az esély, hogy addig el tudjuk adni a házat, és azzal a pénzzel a zsebben bankszámlán már sokkal nyugodtabb szívvel lehetne nekiindulni.
Szóval végülis milyen nagyon jó nekünk, hogy így alakult :D

Spanyolországi nyaralás

Mivel ha jól érzi magát az ember csak úgy repül az idő, a tíznapos nyaralásunk egy röpke hétvégének tűnt.

Mindketten először voltunk Spanyolországban, úgyhogy nagy volt az izgalom, főleg, hogy Barcelónát eddig -két vélemény kivételével - az egekbe magasztalta mindenki. No és mi történik, ha az ember túl nagy elvárásokkal érkezik valahova? Igen, csalódik.

Tarragona egy tündéri kisváros, szép tiszta tengerparttal, bájos óvárossal, rengeteg túristával. Jól indult a dolog, mivel sima szoba helyett legfelső (7.) emeleti lakosztályt kaptunk tetőterasszal, kilátással a tengerre és a katedrálisra. Csak úgy, mindenféle plusz költség nélkül. Hát szeretjük az ilyet :) 

Kilátás a teraszunkról :)

Lényeg a lényeg, itt pont el lehet tölteni 5 csodás napot. Tökéletes volt az időjárás, semmi felhő, semmi eső, pici szél, mondhatni nagyon kegyesek voltak velünk az égiek. Rögtön a második nap, a házassági évfordulónkon elmentünk a Port Aventura Parkba, ami viszont egy nagyon nagy csalódás és egyben 30.000 forintnyi pénzkidobás is volt. 

Reggel 10-re, nyitásra mentünk. A legjobb hullámvasutakhoz ki volt írva, hogy csak 11-kor nyitnak. Na, ez már furcsa dolog, de oké még nem a világ vége. Addig felültünk egy igen jóra, kb 15-20 percet kellet sorba állni.  Mire végeztünk, ittunk, pisiltünk és előresétáltunk ahhoz amire nagyon fel akartunk ülni már akkora sor kígyózott, hogy nem hittünk a szemünknek. Mellette digitális tábla hirdette, hogy a várható sorban állási idő 3 óra.....Egy másik táblán a legjobb hullámvasutak várakozái idejei is fel voltak tüntetve: 2 óra, 2,5 óra, 1,5 óra, 3 óra.....Mindezt a tűző napon. Sokkot kaptunk. Férj kijelentette, hogy ő most hazamegy. Sikerült valamennyire lenyugtatni (bár lehet, hogy csak kezdtek a napszúrás jelei megjelenni rajta és gyengültek az életjelei). Mondtam neki, hogy nézzük meg a nemolyanjó hullámvasutakat, üljünk fel azokra, hátha lemegy a sor. Végülis 30ezer forintért ültünk 1X Európa legmagasabb Shambala nevű hullámvasútján (várakozási idő 60 perc), 1X a Dragon Khan nevűn még ugye elsőként (20 perc várakozási idő), illetve egy olyan hintázó hajón ami a budapestiben is volt. ENNYI. Felültünk még egy kisvasútra ami körbevitt a parkon, pihenésnek jó volt, mivel 40 fok körül volt és kilométereket gyalogoltunk. 4 körül már hulla fáradtak voltunk, úgyhogy eljöttünk, akkor már ismét 2-3 órás várakozási időket írt ki a tábla...

Dragon Khan, háttérben a Shambala (fehér)

Ez volt ugye szerdán, csütörtöktől vasárnap reggeleig pedig az abszolút pihié volt a terep. Reggel jegeskávé a Dunkin Donutsban, aztán pici medencézés, könnyű ebéd, majd tengerpart vagy városnézés, este vacsora és séta.
Vasárnap délben vissza Barcelonába, kettőkor elfoglaltuk a szállást és olyan izgatottak voltunk, hogy el is indultunk megnézni a várost.

Ami tetszett:
- Güell Park
- Arc de Triompf
- Magic Fountain és környéke
- Barcelona Katedrális
- a gyönyörű lakóházak az óvároson kívül
- a rengeteg vegán étterem

Ami nem tetszett:
- elképesztő kosz, leginkább az óvárosban
- minden nagyon drága, minden látnivaló drága belépős (akár egy kis templom is)
- Sagrada Familia (csalódás, sokkal nagyobbnak gondolná az ember és már kora reggel 1 km-es sor állt, úgyhogy be se jutottunk)
- a metró (nincs semmiféle szellőzés az aluljárókban illetve a metrómegállókban, így nyáron közel 40 fokban, 0 levegővel tölti el az ember a sokszor 4-5 perces várakozási időt)
- az emberek (bunkók, lökdösődnek, köpködnek....nem is ragozom, szépet úgysem tudnék írni róluk)
- Gaudi házak (elképesztő tömeg előttük, az egyik le volt ponyvázva - nyilván akkor kell felújítani, amikor a legtöb túrista jön- illetve horror árú belépők)

Szóval maradjunk annyiban, hogy írtam 6 jót és 6 rosszat, de azért a mérleg nyelve inkább a negatív felé billen nekünk. De ez tényleg csak a mi véleményünk a városról, egyszer tényleg érdemes megnézni, de szerintem nagyon túl van misztifikálva. Nekünk például ez a 4,5 nap pont elég volt belőle. :)
Nyilván maga a nyaralás fantasztikus volt, mert pihentünk, új helyeket fedeztünk fel és ami a lényeg együtt voltunk.

Nyár van nyár :)

Úgy tűnik ebben a szörnyű várakozással teli időszakban havi egyszer bőven elég írnom, annyira nem történik velünk semmi. De nem baj, szorgosan dokumentálom a nyűglődésünket is :D

A nyár úgy érzem elszáguld mellettünk ezerrel, mi meg csak külső szemlélői vagyunk. Hétközben annyira elfáradunk a munkától, hogy az egyik hétvégi nap csak itthon heverészünk és regenerálódunk, a másik napra meg jut a bevásárlás, takarítás meg valami pici szórakozás. Tegnap este példásul moziban voltunk. Izgis. Lassan tényleg átmegyünk nyugdíjasba, de sebaj :D
Jövő héten aztán beindul az élet, pénteken SUP (Stand Up Paddleboard) jógára megyek Siófokra, ami naggyon izgalmas és már ezer éve ki akarom próbálni. A lényege, hogy a vízen, egy szörfdeszkán végezzük az ászanákat és nyilván az a kihívás benne, hogy nehezebb egyensúlyozni :)

Ilyen a SUP jóga a tengeren

Bő egy hét múlva pedig indulunk végre nyaralni!!! :)
A cicák felügyeletét persze tök nehezen tudtuk csak megoldani. Apukám ugye tök messze lakik ahhoz hogy minden nap átkocsikázzon, ideköltözni meg nem tud, mert ott is vannak állatkák bőven. Férj szülei: no comment. Szóval végül persze, hogy az ember csak a barátaira számíthat :D Az első 3 nap az egyik barátnőm lesz a pótmami, aztán péntek-szombat átjön apa, majd vasárnaptól csütörtökig egy másik barátnőm költözik ide. Komolyan mondom, ha gyerekünk lenne, azt könnyebben meg tudnánk oldani, mint a cicákat. Mert egy gyereket max rásóz az ember a nagyszülőkre, vagy elküld táborozni, vagy viszi ugye magával. De még egy kutya is egyszerűbb eset, mert az mobilisabb. Nade a macskuszok, meg az ő érzékeny lelkük...A kutya mit csinál ha 1 hét után újra lát? Kiugrik a bőréből úgy örül! És a macska? Besértődik legalább annyi napra, amennyire elhagyta az ember.

Ausztráliával kapcsolatban - távolról - annyi történt, hogy úgy néz ki végre biztos, hogy indul Férjnek a klímás suli. Jobb később, mint soha. Azt mondják fél évesre tervezik az oktatást, kérdés, hogy az hány órát takar, merthogy nekünk a 900 órának meg kell lennie ahhoz, hogy majd el tudjuk ismertetni kint a szakmát.

Kicsit jobban körbenéztem kinti egyetem ügyben. Az ügynök ugye két egyetemet ajánlott a Holmes Institute-ot, illetve az APIC College-t. Ha jól értem, akkor a Holmes Institute-nél Double Degree-t kellene végezni, azaz az MBA (1,5 év) mellé még könyvelést is fel kéne venni ahhoz, hogy utána megkapjuk a 2 éves vízumot. A másik helyen pedig szerintem elég a sima MBA, mert ott az önmagában 2 éves kurzus. Nagyon ver a víz a gondolattól, hogy én a humán beállítottságommal könyvelést tanuljak, viszont az a képzés 3000 dollárral olcsóbb, illetve a könyvelő hiányszakma kint, úgyhogy lehet egy olyan végzettséggel biztosabb a maradás...Ami még érdekesség, hogy a Holmes kurzus kezdési időpontjai: 24 March, 21 July, 10 November 2014, az APIC-é pedig: 24 February, 7 July, 8 September 2015
A nyelvi követelmény mindkét helyre IELTS 6,5.
Tehát ha a Holmes-ba fogok járni (márpedig az az esélyes), akkor a júliusi időpontot kell becélozni, mert a november az már írtó késő. Szóval kevesebb, mint 1 év van hátra!!!! :)

Június

Június vége felé járunk, vagyis már bőven benne vagyunk a nyárban. Az elmúlt hetekben nem sok minden történt, azt leszámítva, hogy jó sokat dolgozunk és igyekszünk azt a kevéske szabadidőnket a szabadban tölteni. Pünkösdkor pokoli kánikula volt, ilyenkor nekünk az a logikus, hogy valami jó hűs helyre megyünk, nem a vízpartra aszalódni a sok ember közé, mint a heringek.

Így esett, hogy ellátogattunk az Alcsúti Arborétumba, mert 1. tele van fákkal, 2. még sosem voltunk, 3. pikk pakk ott lehet lenni Pestről. Arra számítottunk, hogy nagyon szép lesz, de a valóságban még szebb ez a hely. Van valami olyan romantikus hangulata az egész arborétumnak, amilyet még sosem tapasztaltam sehol. Úgy repült el a 2 óra bent, mintha 10 perc lett volna és csak azt vettük észre, hogy kezd sajogni a lábunk a sétától :) Szóval nagyon jól telt a pünkösdi hétvége, voltunk moziban is, kint a ligetben jógázni, úgyhogy nem sok időt töltöttünk itthon a meleg lakásban.

Próbáljuk ezt a nyarat úgy tölteni, mintha ez lenne az utolsó itthon, ami nem igaz, viszont a jövő nyár már remélhetőleg a csomagolásról, készülődésről és izgulásról fog szólni.  Úgyhogy lényegében tényleg ez az utolsó nyugodt nyarunk itt, tehát próbálunk minél többet jönni-menni és megnézni olyan helyeket amik eddig kimaradtak, illetve felkeressük azokat amiket nagyon szeretünk. (tényleg nem tervezünk se sűrűn, se ritkán hazalátogatni, a nehezen megkeresett pénzünket nem arra szeretném költeni, hogy Magyarországra repkedjünk, hanem, hogy világot lássunk)

Magyarországon belül még az alábbi helyek vannak a listán:
- Mert szeretjük/fontos valamiért: Balatonfüred, Dörgicse, Hévíz, Rám-szakadék, Bécs (nem Magyarország, de idesorolom, mert oda csak úgy kocsival ki szoktunk ugrani kategória)
- Ahol még nem voltunk és azért (vagy egyikünk nem volt, vagy túl régen voltunk): Aggteleki cseppkőbarlang, Bory-vár, Visegrád

(majdnem csak) Európa:
Barcelona (augusztusban kipipáljuk), Prága, London, Párizs, és ha összejön valahogy akkor Velence, New York és Egyiptom (utolsó kettő tudom, hogy kakukktojás, mert nem Európa, viszont annyira azért nincs is messze)
Velencében mindketten voltunk már de együtt még nem, szóval nagyon jó lenne ha valahogy összejönne. New York azon múlik, hogy tavaszra találunk-e valami hiperszuper akciós jegyet, ami néha néha szokott lenni csak itt és csak most alapon. Egyiptom pedig csak úgy érdekelne, ha a piramisokat is lehetne látni, nem csak a parton henyélni, de nem tudom, hogy mostanában milyen a közbiztonság, egyáltalán lehet-e Kairóba menni túristaként. Párizsban én voltam többször is, de tizenévesen, amit némiképp másképp él meg az ember, úgyhogy ide már jóideje visszavágyom, de most a szerelmemmel. :) A többi városban pedig még egyikünk sem volt.

És akkor egy ideje megy az agyalás, hogy hogyan osszuk el az egy évbe ezt a jósok úticélt.
Azzal kezdtük, hogy megnéztük, mi menjen mindenképp télre és mi nyárra. Nyilván Egyiptom (1 hét) a legjobb télen, mehetünk a hidegből melegbe. A többi helyen nem szeretnék latyakban gázolni, illetve a novembert és talán a márciust sem erőltetném. Augusztusra tenném Londont (3-4 nap), mert ott kb mindig szar az idő, kivéve talán nyáron :) New York (2 hét) ár szempontjából áprilisban lenne ideális, mert már aránylag szép az idő, viszont nem olyan drága, mint májustól szeptemberig. Párizs (3-4 nap) szeptemberben vagy októberben lenne a legideálisabb, mert az őszi falevelek látványa csak még romantikusabbá teszik a várost :) Velence (2-3 nap) jó lenne valamikor a nyár elején, esetleg június elején, amikor még nincs olyan sok túrista. Prágát (1-2 nap) kocsival kéne megejteni bármikor amikor úgy hozza a kedvünk és azt látjuk, hogy szép az idő. Szóval megpróbáljuk ezt szem előtt tartani, de persze ha valami nagyon akciós repjegyet találunk, akkor borul a terv :D

Szülinapozás

Csak úgy elszáguldott mellettünk ez a május, annyi minden történt, hogy nemigen volt időnk unatkozni.
Hó elején megünnepeltük mindkettőnk szülinapját egy kis pihenéssel Szilvásváradon, abban a kastélyszállodában, ahol Férj megkérte a kezem :) Hát valami isteni volt. Fürödtünk, szaunáztunk, pihiztünk és persze jógáztam.

Mióta 1,5 éve vegán vagyok most először mentünk szállodába, úgyhogy nagy volt az aggodalom, hogy mit fogok tudni enni, illetve fogok-e tudni enni bármit is. Annyi élelmiszerrel a táskánkban mentünk, hogy 2 főnek is elég lett volna 1 hétre, de végül alig volt rá szükség :) Persze a teljes kiőrlésű kenyeremet és a vega zsíromat vittem a reggelihez, de ebédre és vacsorára teljesen finom salátákat készítettek nekem. Szóval kicsit túlaggódtuk, azt hiszem. :D

Az utolsó nap (Férj szülinapján) totál relaxált hangulatban autóztunk hazafelé az autópályán, amikor egy csattanást hallottunk, majd füstölést láttunk és leállt az autó. Az autópálya közepén...Illetve a leállósávig eljutottunk. De Budapest még 100 km-re volt. Szóval Férj szülinapi ajándéka is megvolt, valami a klímán beszart, ami elszakította az ékszíjat, és ez generált egy 190 ezres kis kiadást. Node nézzük a jó oldalát, ez történhetett volna pl. Bécsben is, és onnan nem 10ezer lett volna a trailer.

A nyaralást megszerveztük, megyünk 10 napra Spanyolországba, 5 nap Barcelona, 5 nap Tarragona azaz tengerparti henyélés és a híres PortAventura kalandpark :) Elég nagy hullámvasút rajongók vagyunk, úgyhogy itt a helyünk, mivel állítólag ez az egyik legjobb vidámpark európában.

Ide megyüüünk :)

Ausztráliával kapcsolatban nyilván semmi érdemi dolog nem tud történni, várunk, hogy induljon Férj tanfolyama és mellette ezerrel járunk angolra. És persze álmodozunk, álmodozunk arról, hogy ezek a hétköznapi apró cseprő dolgok már kint esnek meg velünk :)

Amikor betelik a pohár

Férj befejezte az egyetemet. Mármint nem a szokásos módon, ami diplomával ér véget, hanem a másikkal, ami nem :D Drága Szent István Egyetem mindent elkövetett, hogy így legyen, de komolyan. Levelező szakon nem volt se Neptun, se vizsgarend, se tájékoztatás, hogy követni lehessen mikor milyen vizsga lesz, vagy mikor lesznek a konzultációk. Ez ment éveken át. Aztán amikor azt sem vették figyelembe, hogy a gerincműtéte miatt 6 hétig feküdnie kell, és nem engedték pótolni az elmaradást végleg betelt a pohár.

Szóval egy esetleges bevándorlásnál ezzel bukunk csomó pontot, ezt tudjuk és mérlegeltük is, de tényleg semmi garancia, hogy időben be tudja fejezni, és csak emiatt nem szeretnénk még éveket itthon maradni. Amúgy meg ha nagyon ráfekszik az angolra ott bepótolhatja ezeket a pontokat.

Mivel nem vagyunk kötve az egyetemi vizsgákhoz, az eredeti terv szerint mehettünk volna februárban, viszont hála valami központi OKJ-s szabályozásnak, szeptemberig nem indul klímás suli, ami ki tudja meddig húzódik... Anélkül pedig tényleg nem indulhatunk neki, mivel Férj azzal szeretne kint foglalkozni.
Vehetnénk ezt a sok rosszat jelnek is, hogy ne induljunk neki, de nem tesszük. :D Inkább akadályként tekintünk rájuk, amiket le kell győzni. Különben is ami túl könnyen jön, azt nem becsüli eléggé az ember lánya, szóval így még jobb is :)

Egyébként ezerrel rohan az idő, rengeteg a munka, alig van időm pihenni, kicsit ki is vagyok merülve már...
A kedvem is rossz, nagyon nehéz már itthon lenni. Időpocsékolásnak érzem ezt az évet.
Követek egy blogot (http://ausztraliaat.wordpress.com/2014/04/09/a-senki-foldjen/), ahol a család éppen most jutott ki Ausztráliába és annyira klassz olvasni a sorokat az odaútról, hogy milyen érzések és gondolatok kavarogtak bennük :) Szinte hihetetlen, hogy bő egy év múlva ugyanígy ülünk majd a repülőn reményekkel telve :)

Rövid hírek

Ma indultunk volna Barcelonába, így emiatt kicsit depis vagyok. Sebaj, bepótoljuk a pihenést júniusban, valószínűleg Egyiptomban. Addig is pedig beiktatunk egy hosszú hétvégét a szülinapunkon május elején a kedvenc helyünkön Szilvásváradon, ahol Férj feltette anno a nagy kérdést :) Szóval duplán kiengeszteljük magunkat azért, hogy nem tudtuk megejteni a barcelonai utat.

Egyébként az idő valami gyönyörű, megint olyan, mintha kimaradt volna egy évszak, és rögtön a nyár elejébe csöppentünk volna. Ha süt a nap, annyira meleg van, hogy tegnap például fürdőruhában napoztam az erélyen  :) Ilyenkor minden jobban is esik, a kocogás a szabadban, vagy egyszerűen csak kiugrani ügyeket intézni.
Alig várom, hogy a szabadban jógázhassak a Városligetben, de egyedül nem szeretek, Férjnek meg még 3 hét szobafogsága van, így ez még várat magára kicsit. Nade a kocogás az valami isteni, zöld a fű, virágoznak a fák, csicseregnek a madarak... :)

Ausztráliával kapcsolatban bizakodásra okot adó hír érkezett Bertók Zoli honlapjára. Tervben van ugyanis, hogy magyaroknak is elérhetővé teszik a Working Holday vízumot. Ezzel a vízummal egy évig korlátlanul munkát lehet vállalni az országban. A kritériumoknak megfelelünk (31 év alatti életkor illetve nulla gyerkőc), szóval ez jó ugródeszka lehetne a továbbiakhoz. Illetve ha az egy év leteltével mégsem jönne össze semmi, akkor még mindig el lehet kezdeni az egyetemet, ahogy eredetileg is tervezzük. Szóval remélem, hogy az élet azért alakította így a dolgainkat (mármint hogy csúszik a kiutazásunk), hogy mire odajutunk, ezzel a vízummal mehessünk ki. Szóval nekünk teljesen megfelel, ha olyan jövő tavasszal be is vezetik ezt a dolgot :)) Mindenesetre megy rá az agykontroll ezerrel :)

Egy gerincműtét = egy elhalasztott utazással

A nagy hallgatás oka naná, hogy az, hogy valami rossz történt. Na nem olyan kicsit rossz dolog, hanem a kórházba kerülős, ténylegnagybajvan fajta.
Ugyebár múlt hónapban nagy volt az örömünk, hogy végre kimozdulunk itthonról és Barcelonában töltjük az 5. évfordulónak. Hát ez az öröm nem tartott túl sokáig.

Férjnek február eleje óta fájt a dereka hol erősebben, hol gyengébben. Ez a hónap végére olyan pokollá változott, hogy pár éjszakát ébren vonaglott végig a fájdalomtól, mert nem volt az a gyógyszer ami enyhített volna a szenvedésein. Konkrétan járni nem tudott, vagy éppen kocsiba ülni. Irány a háziorvos, diagnózis ránézésre: vesekő....Azért elküldte ultrahangra, kaptunk is időpontot áprilisra. Ez a no comment kategória, nem is fűznék hozzá semmit. Elkezdtünk gyorsan egy értelmes orvost keresni, ám eközben egyik nap azzal hívott fel Férj, hogy most nagy baj lehet, mert az egyik lábát alig érzi úgy zsibbad. Beraktam a kocsiba, irány az Uzsoki sürgősségi osztály. Na ezt nem kellett volna. 7 óra (!) kemény széken való várakozás és nulla vizsgálat után kapott egy fájdalomcsillapító infúziót ott helyben a folyosón ami semmit nem hatott, őket meg ez nem hatotta meg és közölték, hogy lumbágó, nincs mit tenni, menjen haza és pihenje ki! Ismét inkább nem is fűznék ehhez semmit. Még aznap este hála mindenféle jó kapcsolatnak, találtunk egy lelkiismeretes magánorvost, aki miután meglátta Férj állapotát, egy SOS másnapi (vasárnapi!) MR-t rendelt neki, ahol is ott helyben kiderült, hogy kettős kiszakadt gerincsérve van és leszakadt porckorongja, ami ideget nyom, ezért a lábzsibbadás. Ismét hála egy másik kapcsolatnak, hétfőn reggel az Idegtudományi Intézetben kezdtünk, ahol rögtön kiderült, hogy ezt azonnal műteni kell és a lábadozás olyan 1-2 hónap lesz.

Szerencsére azóta túl vagyunk a műtéten, minden rendben ment, csupán 6 hét szobafogságot kapott, tilos ülnie, emelnie és lépcsőznie. Állhat és fekhet. Legalább. Szóval törölnünk kellett a barcelonai utunkat, valószínű jópár tízezret is bukunk a repjegyeken, mert ugye WizzAir-esek, és egyenlőre nem nagyon hatotta meg őket a zárójelentés sem.

Egyébként ezerrel járok angolra és baromira élvezem. Írtó jófej a tanárom és végre letisztult egy csomó nyelvtani dolog az agyacskámban :) Plusz már alkalomról alkalomra jobban meg merek szólalni. Szóval mint egy stréber diák, alig várom, hogy mehessek :D
A klímás szakmánál pedig valami változás lehet, mert mindenhonnan azt a választ kapjuk, hogy mégsem indul tavasszal, csak szeptemberben. Szóval ennek járunk most utána, hogy mi a búbánat van itt a háttérben.

Történt velünk mindenféle. Jó is rossz is.

Csomó minden történ az elmúlt majd 2 hétben, azt sem tudom hol kezdjem. Csak szépen, csak sorban.

Szóval mind a ketten túl vagyunk az első angolóránkon, és mind a ketten szép emlékekkel távoztunk a végén :) Nekem nagyon furcsa volt ilyen sok idő után angolul mondatokat szép rendbe fogalmazni, de az értés elég jól megy szerencsére (köszönet az amerikai sorozatfüggőségemnek és hogy nincs türelmem megvárni a magyar feliratokat) . Na jó, a nyelvtani résznél azért néha tátottam a számat, mint borjú arra a bizonyos kapura. Hát van mit megtanulni/visszahozni na.
Férj viszont tiszta lappal indul, mivel még sosem tanulta hivatalosan a nyelvet, így nincsenek rossz beidegződései, szívja magába a sok tudományt mint a szivacs. Amúgy tényleg nagyon ügyes, megnéztem a füzetét és rengeteg dolgot vettek a 90 perc alatt! És már hozzá is angolul beszél szinte mindig a tanár és azt mondta nagyjából érti is a lényeget, szóval nem lesz itt gond.

Rossz híreket is kaptunk. Nagyon bosszantóakat, hogy pontosabb legyek. A terv szerint Férj decemberben államvizsgázott volna, így februárban el is tudtunk volna indulni ugye az újhazába. Namármost Szent István Egyetem úgy gondolta, hogy nem eszik olyan forrón a kását, maradjunk még picit "szeretett" országunkban, mert úgyis olyan jól érezzük itt magunkat. Fogták magukat és mindenféle hülye indokokra hivatkozva nem indítják el a Matek 1-et, amire ugye épül a Matek 2. Innen már könnyű kisakkozni, hogy ha csak a szeptemberi félévben indul az Egy, akkor a Kettőt már csak a jövő tavaszi félévben tudja megcsinálni. Tehát államvizsga legkorábban jövő májusban tud bekövetkezni. Tehát csak és kizárólag emiatt nyertünk plusz fél év várakozást, holott a többi körülmény már lehetővé tenné, hogy menjünk....Mindegy, próbáljuk valami jelnek felfogni, például, hogy lezuhant volna velünk a februári gép, vagy valami ilyesmi. Meghogy így még tudunk pénzt gyűjteni, meg európán belül minél többet utazgatni. Szóval győzködjük magunkat is meg egymást is, hogy végülis milyen nagyon jó nekünk, hogy így alakult.
És igen, csakazértis pozitívan fogok gondolkodni, mert máskülönben nem sikerülhet véghezvinni egy ekkora nagy tervet. Ennek fényében már most létrehoztam azt a blogot, amit majd akkor fogok írni, ha már nagyon ott tartunk, hogy elkezdjük valóban intézni a kiutazást (cirmosok kiutaztatása, suliválasztás, vízumügyintézés stb). A címe: Ausztráliába mentünk. És pont. :)

De azért jó dolog is történt velünk, nevezetesen, hogy európai bakancslistánkról lekerülni látszik az egyik áhított úticél: Barcelona. Ugyanis Férjjel ott fogjuk megünnepelni az 5. évfordulónkat. Na nem a házasságit, hanem a járásit. Március 30-án indulunk, és 3 teljes napunk lesz városnézésre, pihire, romantikázásra. Alig váááárom :)

Szóval ezt fogjuk látni, végre élőben is :)

Kezdődhet az intenzív angoltanulás!

Tegnap meglátogattuk a kinézett angoltanárokat. Mikor megtaláltuk Alyciát egy magántanárokat összegyűjtő oldalon, azt hittük, hogy simán otthon tanít, mint a magántanárok általában. Aztán amikor felhívtam a megadott számot, kiderült, hogy ez egy olyan nyelviskolaszerűség, ahol hárman dolgoznak egy iskolában lakásban angoltanárként és csoportos és magán órákra is van lehetőség. Először nem örültünk ennek a fordulatnak, de a tegnapi találkozó után kiderült, hogy nagyon is jó helyre vetett minket a sors. Például tök szimpatikus volt, hogy mind a három tanár ott volt a beszélgetésen (Alycia ugye, aki ausztrál de azért egész jól beszél magyarul is, és két magyar anyanyelvű tanár), így mindenkit volt lehetőségünk megismerni. Egy gyors tesztírás után beigazolódott a gyanúm, hogy a nyelvtannal eléggé hadilábon állok :D Így rögtön éreztem, hogy jó lenne egy magyar tanárral kezdeni, aki a nyelvtant jobban el tudja magyarázni, és ha már képbe kerültem, akkor átmehetek Alyciához (remélem 1-2 hónapnál nem kell több). És ebben a helyben, pont ez az átjárhatóság a legjobb. Férj terveink szerint olyan 6-8 hónap múlva menne át Alyciához, amikor már folyékonyabban tud angolul kommunikálni.

Ami viszont sokkolt, az az ausztrál akcentus. Köze nincs az amerikaihoz, sokkal inkább hasonlít a brit angolra (amit én nemigen csípek...) Szóval ezért sem mertem volna Alyciával kezdeni, mert ha belelendül a beszédbe, van pár szó amin el kell gondolkodnom, hogy mire is gondolt, olyannyira másképp ejti :D

Ja, és az árakról:
Mivel szerencsére tudunk az olcsóbb délelőtti sávban járni, így amíg magyar tanárunk van addig 3500Ft 90 perc, majd ha áttérünk az anyanyelvi tanárra, akkor 4000Ft-ra nöl az összeg. Heti egyszer tervezünk menni eleinte, így 28.000Ft lesz egy hónap, ha már Alyciához fogok járni, akkor pedig  30.000Ft. Hát nem kevés, főleg mivel ketten vagyunk, de terveim szerint én a nyelvvizsgám után (november környéke) már csak kéthetente mennék egy kis beszélgetésre a szintentartás végett.

Szóval belevetjük magunkat az angoltanulásba, és az a legfurcsább, hogy alig várom a hétfői órát :)

Rohan az idő

Elképesztően gyorsan telnek mostanában a napok! Mióta beléptünk az új évbe a hétvégék szinte pár percnek tűnnek, de a hétköznapok is úgy suhannak el, hogy csak kapkodjuk a fejünket.

Ennek következményeképp, még mindig nem kezdtük el az angoltanulást...A tanárt már kinéztük, csak fel kéne hívni és időpontot egyeztetni. Akit az ügynök ajánlott, ő konkrétan IELTS vizsgára készít fel, viszont horror áron: 45 perc 3.500Ft. Ha felszorozzuk, hogy heti kétszer találkozunk (vagy 1x, de akkor két órát), akkor 1 főre havi 28.000Ft, és mivel mindkettőnknek kell, ezt még duplázzuk is meg. Hát csinos kis összeg jön ki. Úgyhogy arra jutottunk, hogy felhívjuk akit mi találtunk (nála 2.000Ft 45 perc és ő ausztrál nyelvtanár), és ha úgy éreznénk később, hogy kell IELTS vizsgára felkészítő tanár, akkor majd a nyelvvizsga előtt 1-2 hónappal keresünk egyet.

A másik dolog ami nagyon aggaszt, hogy Férj mikor tud lediplomázni. Legszívesebben hagyná az egészet a francba, mert úgysem tervez közgazdászként dolgozni, de most már hülyeség lenne abbahagyni, mert rengeteg energia és pénz fekszik benne, ráadásul már nem is maradt olyan sok tárgy hátra. Viszont ami marad, azok nem a legkönnyebbek. Félek, hogy nem fog tudni leállamvizsgázni decemberben, mert csúszik valamelyik tárggyal :( És akkor az indulás is csúszik... Nade nem szabad bevonzani a rosszat, megpróbálok nem agyalni a negatív dolgokon!

Találkozás az ügynökkel

A januári tervek között szerepelt, hogy felkeressük a szimpatikusnak tűnő bevándorlási ügynökséget. Mint kiderült, nem csak szimpatikusnak tűnnek, hanem azok is :) Nagyon nagy szükségünk volt erre a beszélgetésre, mert végre megkaptuk a kérdéseinkre a válaszokat és a megerősítést, hogy jó úton járunk (vagyis indultunk el). Elég sokat beszélgettünk, és nagyon türelmesen válaszoltak minden apró-cseprő kérdésünkre, ahhoz képest, hogy nem vagyunk azonnal induló ügyfelek.
Ami a lényeg: ahogy elterveztük ezt az egészet, az egy abszolút jó terv és járható is szerencsére :)

Egyúttal a város és a tanulmányaim sorsa is eldőlt. :) Tehát, amit már most tudunk:

•  A város Sydney lesz, az olcsó(bb) tanulmányi és megélhetési költségek miatt. 

• Szociális munka MA szakra elméletben mehetnék, ha aranyásók lennénk. Mivel nem vagyunk marad egy MBA/Marketing szak. Sebaj. 

• Cicák jöhetnek velünk, és az is kiderült, hogy az árajánlat amit kaptunk (610ezer ft) nagyon is reális, de persze még körbe kell kérdezni több helyen majd. A cicák ügyével kell legelőször elkezdeni foglalkozni majd, mivel nekik fél évvel az indulás előtt el kell indítani az orvosi procedúrát. 
•  Férj ötlete, hogy kitanulja a klímaszerelést jó, mivel valóban hiányszakma, viszont arra kell figyelnünk, hogy ahol tanul ott legalább 900 óra szakmai gyakorlatot kapjon, mivel valószínű az ő szakmájával és (már kinti) tapasztalatával tudunk majd bevándorolni. 
• Ezt szem előtt tartva nem csak nekem kellene év végén IELTS vizsgát tennem, hanem neki is egy overall 5-öst, mivel 1: kint nehezebb letenni, 2: ha véletlen meg akarják szponzorálni majd, ne a nyelvvizsga hiánya legyen az akadály. 

És amikor közöltem, hogy én már annyira kint szeretnék lenni, hogy ha Férj neadjisten nem tud decemberben leállamvizsgázni, akkor én biza egyedül előremegyek, jól ki lettünk józanítva, hogy az nem opció hiszen csak viszem a pénzt, és az sem lehetséges útvonal, hogy Férj nem fejezi be az egyetemet, mert az a bevándorlásnál bizony plusz pont. Tehát a lényeg, hogy inkább csússzon a kiutazás, de felkészülten, mindenféle diplomával, nyelvvizsgával és angoltudással a zsebünkben érkezzünk ki, mert akkor nagyobb az esély a sikerre.
Szóval mindent megbeszéltünk és megkaptuk a házi feladatot: angolozzunk ezerrel, Férj tanulja a szakmát, és legközelebb az egyetemi jelentkezésnél találkozunk. :)