Az év utolsó napja - a blog utolsó bejegyzése

Nemsokára indulunk a barátainkhoz szilveszterezni, de akkora öröm ért ma minket, hogy ezt még ebben az évben mindenképpen meg kell írnom: MEGVETTÜK A REPJEGYEKET!!! :)

Úgy döntöttünk, hogy nem várunk tovább, mert csak feljebb és feljebb kúsznak az árak, bízunk benne, hogy nem lesz semmi gond a vízummal. :)

Tehát a lényeg: 2016. március 1.én 19:05-kor indulunk Etihaddal Berlin-Abu Dhabi-Kuala Lumpur útvonalon. Március 2.án este 21:45-kor érkezünk Kuala Lumpurba, itt megállunk fél napra pihenni, aludni, esetleg kicsit várost nézni, majd március 3.án 14:20-kor megyünk tovább Emirates-el Szingapúr-Brisbane vonalon és 4.én kora reggel 6:45-kor lépünk Ausztrál földre :o)
Két teljesen külön jegyet vettünk, mert így spóroltunk kb. 40-50.000 Ft-ot (még úgy is, hogy megszállunk KL-ban), ráadásul már csak olyan jegyeket találtunk egyben, amik 36óra feletti menetidővel rendelkeztek, hosszú (de nem elég hosszú) layoverekkel. Így teljesen függetlenül vettünk egy jegyet Kuala Lumpurig, majd egyet onnan Brisbane-ig. Így csak néhány órával később érkezünk, de legalább alszunk egy kényelmeset egy pihe-puha ágyikóban :)

Nagyon furcsa volt amúgy egyirányú jegyet venni :)) Furcsa, de egyben fantasztikus is! Egy teljesen új élet vár minket, de egyáltalán semmi félelem nincs bennünk, csak örömteli várakozás :o)

Karácsonyra pénzt kértünk, hogy megvehessük a bőröndöket, ilyen szépségeket találtunk occó madar folintél mindenki kedvenc ázsiai áruházában:

Nincs mese, bele kell férnünk 2x23 kg-ba, plusz a 7-10 kg kézipoggyászok. Háát, ez bizony kihívás lesz, amennyi ruhája és cipője van mindkettőnknek :D

Négylábú gyermekünk 1 nappal előttünk február 29-én 2kor indul, március 2-án reggel érkezik és puccos csak egyszer átszállós Emirates járattal megy. :D Mi hányszor is szállunk át, ööö egészen pontosan négyszer :D De az a lényeg, hogy neki jó legyen, a többi nem érdekel. Így is folyamatos bűntudatom van amiatt, amit teszünk vele. :(

Ezzel a bejegyzéssel egyébként zárom ezt a blogot, mert új év - új blog, hiszen most már nem világgá megyünk, hanem egészen pontosan Ausztráliába, a (remélhetőleg) új otthonunkba ;)
Akit érdekelnek további kalandjaink, itt leszünk megtalálhatóak: https://ausztraliabamentunk.wordpress.com/

Utolsó Karácsony hidegben

Azt gondoltam, hogy mire ide jutunk, hogy már csak kb 60 nap (!!!) lesz hátra az indulásig, annyira sok minden mesélnivaló lesz, hogy naponta fogok írni ide. Nos mesélnivaló lenne bőven, de éppen amiatt, hogy rengeteg a tennivaló, egyszerűen nincs időm arra, hogy még le is írjam ide.
 
Nade mielőtt feledésbe merülnének a történések, címszavakban az elmúlt 3 hét:

• Felvettek a suliba és olyan jól sikerült a teszt, hogy még plusz angolt sem kértek, így rögtön kezdhetem márciusban a kurzust. :o) Megmondom őszintén, annyi stresszel jár ez az egész, hogy itt tudtunk először teljes szívből örülni végre annak ami most történik velünk. Olyannyira, hogy amikor olvastam az e-mailt, a frissen műtött lábammal jól Férj nyakába is ugrottam örömömben :)
• Elküldte az iskola az ajánlatot, amit aláírtunk, visszaküldtük és múlt szerdán elutaltunk egy kisebb vagyont a tandíjra, a biztosításra és a vízumdíjakra.
• Reméltük, hogy még idén be lesz adva a vízum, mert repjegyet csak akkor érdemes venni, ha az megvan, de az ünnepi időszak jól keresztbe tett, így valószínű az egész vízummizéria tolódik jövőre :( Rendszeresen csekkoljuk a jegyeket és most még teljesen jó árakat találunk, de nem tudom, hogy jövőre mi lesz...

No és a Karácsony. Hát, semmi de semmi hangulatom nem volt még 23.án sem, de ez volt már így, aztán szentestére megjött a kedv. Na, hát idén, életemben először az ünnepek idejére is úgy maradtam, mindenféle hangulatot nélkülözve. :( Lehet azért, mert most kivételesen megbeszéltük, hogy ki mit vesz a másiknak és elmaradt az izgalom. Vagy azért, mert 18.án kiderült valami egészségügyi gubanc nekem, amit még ki kell rendesen vizsgálni, és azon kattog az agyam. Vagy csak nagyon hiányoznak akiket az elmúlt években elvesztettem. Lehet, hogy az összes együtt. Ráadásul nem is havazott :(( Pedig mi úgy szurkoltunk, hogy legalább utoljára...

Azért 23.án kimentünk a Vörösmarty téri vásárra illetve a Bazilikához is átsétáltunk. Szerintem évről évre igényesebb és szebben díszített mindkét helyszín. Varázslatos hangulata van az egész belvárosnak ilyenkor, ez az egy ami biztosan nagyon fog hiányozni. Idén a Fényvillamos mellett a Mikulástroli is feltűnt az utcákon :)

Egy kis angol

Még egészen pontosan 2,5 nap van a felvételi angol tesztírásig és igen, be vagyok tojva.

A a legrosszabb eset ugye az, hogy ahhoz kötik a felvételemet, hogy előtte x hét (az eredménytől függően döntenek) angol nyelvsuliba kell járnom. És miért is akkora gond ez?

1. Korábbi indulás - azaz ahány hét nyelviskolát írnak elő, annyival hamarabb kell indulnunk. Ez több szempontból is gáz lenne. A legfontosabb Boci. Fogalmam nincs, ha például 8 héttel előbb kéne repülni, lenne-e arra elég idő, hogy végigmenjen az ügye. Gyanítom nem. Tehát ha március 21-ből kivonunk 8 hetet, az január 25 és most már eléggé december elejét írunk. Erre csak az lenne valószínű a megoldás, hogy egyedül mennék ki és Férj akkor jönne utánam, ha feladta a kis szarost.
A másik probléma, hogy nagyon durván leredukálódna az az idő amit az előkészületekre szántunk.

2. Pénz, pénz, pénz - azaz egy olyan pluszkiadás amit még csak nem is kalkuláltunk be... Mivel azzal a vízummal egyrészt Férj csak 4 órát dolgozhat, másrészt lehet macskusz miatt kint sem tud lenni, így csak vinném a pénzt :(

3. Januári kiköltözés többek szerint is az egyik legrosszabb időszak, mivel ott éppen tombol a nyár, rengeteg a turista, magasak a bérleti árak, kevés a munka.

Szóval nem lenne baj, ha sikerülne a teszt. Viszont azt csiripelték a madarak, hogy a legutóbbi esszékérdés egy business letter volt, ami nagyon nem az erősségem. Mivel üzleti angolt sosem tanultam és nem is nagyon használtam, így erre még rá kell feküdnöm a hétvégén. Kérdés, hogy mire elég 2 nap... :/

Mindenesetre kezek csuriban és hatalmas drukkot kérek hétfőre :)

Dreams really do come true

Ma álmodozós napot tartok és éppen azon gondolkodom, hogy amiről 2 éve még csak álmodoztunk, az most már egy rövidke (3 hónapnyi) karnyújtásra van..egyszerűen hihetetlen! :)

Itt fogunk élni :o)

 
Ééés a gyönyörű Brisbane:

Kényszerpihenő

Az elkövetkező napokban remélhetőleg szorgos méhecske módjára fogom ontani magamból a posztokat, mivel 1 teljes hétig nyomom az ágyat a műtétem után. Nem is baj, mert van csomó csomó lemaradásom, ezer dologról szeretnék írni.

Amiről leginkább tudok mesélni az a macskakivitel, hiszen ebben vagyunk most nyakig benne.

Jelenleg a a 6. pontnál tartunk, azaz megkértük az importengedélyt. No, hát itt rögtön több akadályba is ütköztünk, azért is írom le, hátha valaki ugyanígy viszi ki az állatkáját, mint mi.
Az első és legfontosabb tudnivaló, hogy az Importőrnek rendelkeznie kell ausztrál lakcímmel. No igen, jól sejthető, hogy nekünk ilyen még nincsen és nem is lesz egészen jövő márciusig. Nincs se rokonunk, se barátunk kint, úgyhogy rövid ideig volt is egy kis pánikhangulatunk, de hála drága Eszternek, - akit onnan "ismerek", hogy olvasom egy ideje a blogját és váltottunk néhány e-mailt - megoldódott a dolog :) Eszter, ha véletlenül olvasod eme sorokat, itt is nagyon nagyon köszönöm még egyszer!!! :o)

Boci is nagyon hálás, láthatóan már gyakorolja a dobozban utazást:

 

Szóval lett Importőrünk, kitöltöttük a cirmók minden adatát, csatoltuk a dokumentumokat (RNATT igazolás amit a hatósági orvos állított ki és a TITER eredmény) majd a soksok Tovább gomb nyomogatása után végül eljutottunk a Fizetés ponthoz. Nahh, ott ért minket egy kisebb szívroham, mert ennyire sokra valamiért nem számítottunk... 480 dollárt húztak le a kártyánkról pusztán azért, mert beadtuk online a kérelmet. Nem esett jól, de ez van, igazából nem tud az ember mit csinálni és ők ezt nagyon jól tudják és nagyon szépen ki is használják. 

Tehát most várunk, elvileg max 10 nap mire visszaigazolnak, és ha az megérkezett, akkor kell lefoglalni a karantént, majd kezdhetjük intézni a konkrét kiutazást a céggel, akiknek egyébként szintén minden adatát fel kellett tüntetni az import engedélyen, így ekkorra már tudni kell, hogy melyik társasággal viszi ki az ember az állatot. 

Ha megvan Boci repjegye, azaz tudjuk, hogy melyik nap indul, akkor végre mi is megvehetjük a repjegyünket és ténylegesen is elindulhat a visszaszámlálás az oldal jobb oldali sávjában :o)

Hajnalban

Reggel 6 óra van, és bár még simán aludhatnék az ébresztőóra szerint, annyira izgulok, hogy már 5-kor kipattant a szemem. Az ok kivételesen nem köthető au-hoz és nem is túl örömteli, sajnos néhány óra múlva lesz egy kisebb térdműtétem. Valószínűleg porcleválás a fájdalom forrása és még a Caminon szereztem augusztus elején. Igen, most november végét írjuk, ebből kitalálható, hogy volt egy rövidke várólista...

Az egyetlen előnye az egész procedúrának (csak hogy maradjunk pozitívak), hogy 1 hét szigorú fekvés vár rám. Ez az időszak pedig pont alkalmas lesz arra, hogy rengeteget angolozzak, mivel december 7-én írom a felvételi tesztet a kinti suliba. És ennek mi bizony nagggyon örülünk, ez már végre amolyan igazán kézzelfogható tett lesz a kivándorlás felé :o) Azért is fontos már, hogy meglegyen ez a teszt, mert az eredményétől függ, hogy mikor kell indulnunk. A pontos dátumot pedig már azért kéne nagyon tudnunk, mivel Boci útját akkor tudjuk végre lefoglalni. És azután jöhet a mi repjegyünk is, lehetőleg az Ő indulásának másnapjára.

Közben Férj is felkelt, hiába osontam ki lábujjhegyen. Egyszerűen akármilyen halkan jövök ki a szobából, mindig megérzi, hogy nem fekszem már mellette és jön utánam pár perc elteltével :o) Szóval rám lett szólva, hogy bújjak még vissza a meleg ágyikóba.

No de mit is akartam még leírni...Jól megszakította a gondolatmenetemet :D
...
Akárhogy agyalok, teljes kékhalál van, úgyhogy megyek is inkább vissza a paplan alá :o)

Kivándorlók kedvenc mondatai

Amióta készülünk Ausztráliába sok-sok érdekes reakciót kaptunk már a hónapok során. Volt néhány pozitív is, de lássuk be, valamiért a legtöbben titkon mégiscsak azt remélik, hogy nem fog ez nekünk összejönni és bíztatóbbnál bíztatóbb kommenteket kapunk.

A kedvenceim, amiket szerintem a legtöbb kiutazó hallott már legalább egyszer:

1. Ott sincs kolbászból ám a kerítés!

Tééényleg? Nemmondod! Milyen szerencse, mert amúgy sem eszünk húst, mondanám ilyenkor legszívesebben.... Pedig mi úgy megyünk ám ki, hogy azt hisszük, hogy ott ölünkbe hullik majd minden, ingyen ház és kocsi vár kiérkezésünkkor és nem is kell ottan dolgozni sem.... Mert amúgy mi itt sem csinálunk ám semmit,szóval könnyen megszokjuk majd.

2. Milyen szerencsések vagytok!!!

No, hát ez a személyes kedvencem, amit ha meghallok, gyorsan el kell számolnom 10-ig magamban, nehogy emberünk torkának essek egy arra alkalmatos éles célszerszámmal.
Mert ugye ez az Ausztráliába kivándorlós dolog úgy zajlik, hogy beledobják a neveket egy kalapba, és ha kihúzzák a tiedet, már mehetsz is. Nincs emögött a dolog mögött 2 éves tervezgetés, számtalan álmatlan éjszaka, 30éves fejjel kitanult új szakma, heti 1-2 angolóra 20hónapja, emberfeletti spórolás és áldozatok.
Ez csak úgy megtörténik velünk és semmit sem kellett tennünk érte, mert mi olyan szerencsések vagyunk.

3. Szegény macskát kiteszitek ekkora útnak? Ez állatkínzás! Ráadásul nagyon drága is. Miért nem hagyjátok inkább itt?

Valóban az sokkal egyszerűbb megoldás lenne. Nekünk. De mi azok az elvetemült fajták vagyunk, akik a macskájukat gyerekükként szeretik. Drága kérdező, te itthagynád a gyerekedet, csak mert macerás és drága a kiutazása?
Melyik a nagyobb állatkínzás, ha 27 órát utazik egy szállítóketrecben, és utána még 10 évig velünk él, vagy ha itthagyjuk, mint egy megunt ruhadarabot, 9 évesen új emberekhez kerül és rájön, hogy akiket a világon a legjobban szeret azok elhagyták, csak mert úgy volt nekik kényelmesebb?
Nálunk az, hogy itthon hagyjuk soha nem is volt opció, számításba se került. Ha nem vihetnénk magunkkal, akkor nem mennénk ki. Mert 9 éve felelősséget vállaltam érte és mert a férjem mellett őt szeretem kerek e földön a legjobban. :)

4. Jól meggondoltátok ezt? A Pistáék/Julcsiék/Mariék is hazakényszerültek jönni olyan nehéz volt kint, és most semmijük sincsen!

Mert nyilván mi ugyanazok az emberek vagyunk, teljesen egyforma szakmai tudással, habitussal, angol tudással és anyagi háttérrel. Tehát ha Pistáéknak/Julcsiéknak/Mariéknak nem sikerült, akkor ebből logikailag teljesen egyértelműen és biztosan következik, hogy nekünk sem fog. Csak azt nem értem, minek is próbáljuk meg egyáltalán?!

5. Egy igazi magyar sosem hagyná el a hazáját!

Hát akkor mi nem vagyunk igaziak. Úgy érzem drága hazámnak nem igazán sikerült érdemben túl sokat tennie értem az elmúlt 28 évben, így azt gondolom, hogy nem szeretném feláldozni érte az életem.
Nem, annyira közel sem szeretem a hazámat, hogy pesszimizmussal körülvéve, a minden téren megnehezített mindennapokban, a lelkemet kidolgozva éljem le a maradék 60 évet évemet, csak azért, hogy a végén elmondhassam a mellemet verve, hogy én bizony kitartottam, igazi magyar vagyok.
Magyar vagyok, de nem hülye.

Autóeladás, repjegy és egy macskaszállító-doboz

Túl sok teendőnk (közvetlenül kapcsolódva a kiutazáshoz) egyelőre nincs, hiszen az majd csak az iskolába való jelentkezéssel kezdődik, de azért a háttérben akad számos tennivaló, amit még érdemes időben elkezdeni.

Az egyik ilyen az autóeladás. Mivel nekünk van a kocsinkon még egy kis hitel, így úgy gondoltuk, hogy nem hagyjuk az utolsó pillanatra a dolgot. Szeretnénk túladni rajta még a tél beállta előtt, hiszen ki tudja, hogy februárban sikerül-e gyorsan eladni, a hitel miatt elhúzódhat az ügyintézés, illetve mindenképp kell hozzá Férj aláírása. (Hitelmentes kocsit, meg legrosszabb esetben itt hagyjuk egy családtagra, hogy adja el és utánunk küldik a pénzt) 3 napja tettük fel, már van is egy érdeklődő, holnap nézi meg, ha tetszik neki és elviszi, akkor erre a pár hónapra veszünk valami olcsó kisautót ami elvisz A-ból B-be és ami könnyen eladható.

A másik dolog amivel nem tudom mit kezdjünk az a repjegy. Folyamatosan csekkoljuk az árakat és most még elég jó áron lehet megvenni. 200ezer Ft/fő az egyirányú jegy az Etihaddal, tök jó úton, mert így csak 27 óra lenne. De pont most olvastam valahol, hogy az Etihad akciózik éppen és csak október 30-ig. Szóval félek, hogy pár hét vagy hónap múlva már nem lesz ilyen olcsó.
Két lehetőségünk van ugyanis. Az egyik, hogy (ahogy Csabáék mindig javasolják), megvárjuk, amíg a vízumunkat jóváhagyják. Viszont ez kb január-február környékén lesz, alig 1-2 hónappal az indulás előtt. Azt pedig tudjuk ugye, hogy olyankor már az egekbe szöknek a jegyárak. A másik lehetőségünk, hogy megvesszük mostanában olcsón a jegyet, kockáztatjuk, hogy akármi miatt is, de máskor tudunk utazni, és akkor ki kell fizetnünk a dátum módosításának díját is és a jegyár különbözetet is... Szóval még nem igazán tudjuk, hogy mi legyen.

Bocikának szeretnénk minél előbb megvenni a szállítódobozt, mert azt tervezzük, hogy hozzászoktatjuk mind az utazáshoz, mind magához a dobozhoz :) Beszéltem a kapcsolattartóval, aki majd intézi a cica ügyét és pontosan megadta, hogy milyen szállítóboxot kell vennünk neki. Ha beszereztük, pár hétig csak szeretnénk, ha megszeretné a helyet - beletesszük a kedvenc ágyát, kap ott néha jutalomfalatot, meg ilyesmi. Aztán megpróbáljuk azt, hogy el is visszük valahova, hogy szokja az utazást, és a végén majd szintén valami jutalomfalatot kap, köszönetként, hogy ilyen ügyesen kibírta :o) És csak remélni tudjuk, hogy amikor majd a jó hosszú út jön, akkor összeköti a kis fejében, hogy bár ez egy hosszabb út, de a végén biztos valami jutalom fogja őt várni. Meg anya :o)

Sydney vagy Brisbane? Ez itt a kérdés...

Az elmúlt hetekben rengeteget gondolkoztunk azon, hogy vajon biztosan Sydney e az a város ami nekünk való. Abban egyetértettünk mindig is, hogy véglegesen nem tudjuk elképzelni, hogy egy ilyen hatalmas városban "állapodjunk meg", és neveljünk gyerekeket. A nagy vágyunk mindig is Queensland volt, de a sok munkalehetőség és iskola miatt Sydney tűnt elsőre logikusnak. Gondoltuk ha végzek a suliban, szabad lesz a költözés ahova csak akarjuk. Aztán rájöttünk, hogy ez így mekkora hülyeség már, mármint mindent újrakezdeni ismét, egy új városban... Tudom ez így hülyén hangzik, hogy ennyit vacillálunk, de mivel sosem voltunk egyik városban sem így igencsak nehéz meghozni egy olyan döntést, ami valószínűleg az egész életünkre kihatással lesz. :o)

A fejünkben folyamatosan pörögtek a pro és kontra listák:
- Sydney nyilvánvalóan szebb, de drágább az élet, persze mivel nagyobb, a munkalehetőség is több
- Brisbane ugyan nem olyan karakteres, ellenben nyugisabb, jobb az időjárás és fényévekkel olcsóbb a lakhatás.

Aztán ami végül teljesen egyértelművé tette a döntést az az volt, amikor lecsekkoltam az albérletárakat. 2 hálószobás albérletekre kerestem rá, mivel az első 1-2 évben szeretnék otthon dolgozni, így mindenképp szükségem van 1 külön szobára a hálószobánkon kívül. A leendő vendégek miatt a belváros (CBD) 5 km-es körzetében keresgéltem.
Az eredmény:
Brisbane - 320AUD/héttől (de 400 dollártól már újszerű vagy új lakásokat találni)
Sydney - 490AUD/hét a legolcsóbb, ha figyelembe vesszük az 5km-es sugarat, viszont az átlag inkább 650-700AUD

Nyilván a legolcsóbb az olyan is, amibe az ember nem költözik be, ezzel tisztában vagyok, csak az összehasonlítás végett kellett egy kiindulópont. Tehát kb 170 dollár (34.000Ft) a különbség, 4 hétre az 680 (136.000Ft) ami nem kevés... És persze ugyanez a helyzet a ház vagy telekárakkal is.

Tehát a döntés megszületett, nincs több variálás, reszkess Brisbane, jövüüünk :D

Már élesben

Pénteken voltunk Csabánál, hogy átbeszéljük a tennivalókat és dátumokat.

Sok mindent figyelembe véve arra jutottunk, hogy a Kaplan MBA szaka lesz a legmegfelelőbb számomra. Itt egy picit később, március 17.én kezdődik a suli, így március legelejei indulást célzunk be. :)

Rossz hírrel is szolgált Csaba...Felújítják a Sydney-ben lévő karantén állomást, így Boci csak Melbourne-be tud érkezni. Nem lesz neki elég megrázkódtatás, hogy 2 hétig nélkülünk lesz, aztán  repül 1,5 napig, majd 10 napot ketrecben tölt úgy, hogy nem látogathatjuk meg... most még mindezek után ismét repülőre tesszük szegényt, hogy hazavihessük :(( Viszont az már belföldi járat lesz, így ha minden igaz felvihetem majd magammal a fedélzetre. Ha nem, akkor inkább leautózok érte, mert, hogy többet nem adom ki a kezemből a gyerekemet az tuti. Már most összeugrik a gyomrom erre az egész procedúrára, előre rettegek, hogy minden rendben menjen. És nem, mindezek után sem opció, hogy itthon hagyom, mint valami bútort, mivel ő hozzánk tartozik, az életünk része lassan 9éve és nem tudjuk nélküle elképzelni a mindennapjainkat.
Kértem árajánlatot egy prágai állatszállítós cégtől is, viszont csak 80ezer forinttal olcsóbb, mint a budapesti, de még meg kéne oldanom, hogy kijusson Prágába. Szóval ez sem nyert. :( Majd azért még nézelődöm, de nagyon úgy néz ki, hogy ez sehogyan sem lesz olcsó mulatság.

Ami tennivalónk van az elkövetkező hetekre, az az angol, angol, angol :D Férjnek indulás előtt mindenképpen el kell mennie IELTS vizsgára és jó lenne ha egy 5-öst összehozna. Nekem november elején szintén írnom kell egy angol tesztet, amit kiküldenek a sulinak, ők pedig visszaszólnak, hogy elég-e nekik a nyelvtudásom. Ha nem, akkor jön nekem is az IELTS. Ha az sem lenne nekik elég, akkor előkészítő angolra kell járnom, ami több pénz és korábbi indulás... Szóval maradjunk annyiban, hogy a teszt jól fog sikerülni :D

Pénteken beváltottuk kb minden félretett pénzünket ausztrál dollárra, mert most nagyon lent van, így 200 forintért tudtunk venni 1 dollárt, ami elég jó a korábbi hónapokhoz, sőt évekhez képest.
Amikor a kezünkben tartottuk a dollárokat, akkor esett le igazán, hogy ez most már tényleg élesben megy, Ausztráliába költözünk! :D

IRÁNY AUSZTRÁLIAAAA - most már tényleg :)

Eladtuk a házat, tegnap aláírtuk az adásvételit!!! :)))

Azért nem írtam már egy jóideje, mert ez életem egyik legstresszesebb időszaka volt, ráadásul nem is akartam előre inni a medve bőrére...
Alapvetően semmi gond nem volt a szerződés körül, csak baromi hosszúnak tűnt az idő onnan, hogy ajánlatot tettek, egészen addig, hogy aláírtunk. Pedig a gyakorlatban csak 3hét volt. Gondolom azért is stresszeltem túl a dolgot, merthát nekünk igencsak nagy tétje volt.
Lényegében 4 hónap alatt kelt el a ház, ami manapság nagyon jónak számít. És végülis csak 1milliót engedtünk, ami szintén szuper. Lehet hülyének nézni nyugodtan, de én biztos vagyok benne, hogy nem kis mértékben köszönhető ez a siker a rendszeres Agykontrollnak :)

Férj is nagyon kis ügyi volt, mert szeptember elején levizsgázott, így most már okleveles klímaszerelő, tehát van egy szuper hiányszakmája :)

Pénteken megyünk CSE Csabával beszélni, hogy pontosan hogyan is lesz a menetrend.
Mivel a kinti suli február végén kezdődik, valahogy így alakulnak majd a dolgok:

- nekem nyelvvizsgát kell  tenni még idén  (kb november)
- Bocika ügyeit is folytatni kell intézni
- jelentkezés a suliba (gondolom december-január)
- vízumkérelem (ha visszaigazolt a suli)
- repjegyvásárlás
- februárban INDULÁS :)))

Tehát 4 teljes hónapunk van már csak itthon, ami egyszerűen hihetetlen, de egyben fantasztikus is :)))
Annyira régóta küzdünk és várunk már erre, hogy most, hogy ilyen közel vagyunk már, nem is látjuk az árnyoldalakat, annyira boldogok vagyunk :)

Hétfőig maradjunk ennyiben :)

Házeladás nyáron. Nem a legszerencsésebb ötlet...

Kiderült, hogy házat eladni Budapesten még mindig nem egyszerű. Állítólag fellendült az ingatlanpiac, csak az a baj, hogy ez szinte kizárólag a kisebb méretű belvárosi lakásokra vonatkozik. A mi 180 nm-es nem éppen lepukkant házunkat eddig összesen 3, azaz három darab érdeklődő nézte meg. A kb. 5 hete megbízott ingatlanos eddig egyszer hívott fel, hogy megkérdezze, hogy két óra múlva (hétköznap, koradélután) vihet-e egy érdeklődőt. Azóta nem hallottunk felőle. Egyáltalán nincsen túlárazva a ház, de már így is lejjebb vittük 1,5 millióval, mégsincsen komoly érdeklődő. Persze, tudom én, hogy az ingatlaneladás nem 2 perc, de mivel nekünk ezen múlik a kijutás, az eltelt 2,5 hónap éveknek tűnik.

 

Ennélfogva a november 1-i kiutazásunk hiú ábrándnak tűnik, mivel legkésőbb 2 hónappal az indulás eltőtt azért el kellene kezdeni intézni az iskolába való jelentkezést, vízumkérelmet stb stb, de nagyon nem úgy tűnik, hogy szeptember 1-ig elmenne a ház :(

Mivel már nem kimondottan bírjuk elviselni a légkört ami ebben az országban körülvesz, nagyon erősen fontolgatjuk, hogy amíg elkel a ház, addig kiköltözünk Angliába. Lehet, hogy fél-1 év is eltelik, míg megveszi valaki és én ezt azt időszakot már nem bírom úgy kivárni, hogy az égvilágon semmit nem teszek, csak várok. Ott legalább mehetne a mélyvízbe ugrás, már ami a nyelvet és az új életkezdést illeti. Biztos vagyok benne, hogy csak előnyünkre válna, mégha csak az angolt is nézzük. No de majd meglátjuk, az elkövetkezendő hetek úgyis eldöntik, hogy merre tovább, plusz a séta a Camino-n is biztosan segíteni fog.
Amire mellesleg jövő pénteken indulok :))

Ami 5 percbe belefér

A heti 6 nap munka, a fotóstanfolyam, a jóga és az edzések mellett (meglepő módon) alig jut időm másra, nemhogy a blogra :) Szóval az élet az zajlik, csak sajnos leírni nincs időm. Most is csak néhány percem van, mielőtt elkezdek dolgozni, szóval nézzük csak felsorolásszerűen mi minden történt:

• Bocikának 19.-én megtörtént a titer vizsgálat, még aznap el is juttattuk a Tábornok utcába kivizsgálásra. És ahogy ezt leírom, most esett le, hogy eléggé fel kéne már hívnom őket, hogy megvan-e az eredmény...
•  Felvettem a kapcsolatot a hatósági állatorvossal és olyan szinten voltak kedvesek és segítőkészek, hogy kislányos zavaromban majdnem még megköszönni is elfelejtettem nekik. Először is 5 percig magyarázta nekem az orvos, hogy pontosan és sorrendben mi a teendőm a kiutazásig, majd elkérte az e-mail címem (!), hogy akkor ő oda átküldi nekem a doksikat. Még aznap meg is jött! A végén pedig közölte, hogy bármi kérdésem lenne, hívhatom nyugodtan. Mindezt telefonon! Itt. Magyarországon. Hát szóval ilyen is van, nem csak városi legenda! :)
• Férj nemsokára végez a klímazerelő tanfolyam 2.részével is, így meglesz végre a szükséges képesítése, már csak a gyakorlati időnek kell minél előbb elkezdenie peregni.
• Én a szülinapomon beteljesítettem saját magamnak egy régi vágyamat és elkezdtem egy fotós tanfolyamot. Pont a szülinapom napján kezdődött és augusztus 5.én lesz vége, mielőtt indulok a Caminora. Elképesztően élvezem, mostanában gyakorlatilag ez tölti ki minden gondolatomat :)
• Szerintem még azt sem írtam le, (bár ki tudja, nem fogom visszakeresni), hogy legyalogolom a Caminot. Augusztus 7.én indulok és szeptember 13.án érek haza. 890km 5 hét alatt, hát mit ne mondjak izgulok ám rendesen :o)
• Elkezdtük árulni hivatalosan is a házat, és már volt is egy érdeklődő, szóval nem is tűnik annyira reménytelennek. Egyelőre nem fogadtunk ingatlanost, de szerintem kb 2 hetet várunk még és biztos ami tuti, megbízunk egyet, merthát szorít az idő rendesen :)

Éééés letelt a szabadidőm, mindjárt itt a vendégem :D

Macska kivitele Ausztráliába

No, hát kénytelenek voltunk elindulni a macskakivitel rögös útján, mivel a vérvételnek a kiérkezés előtt 180 nappal kell megtörténnie. És ha minden jól megy, akkor az indulás (legyen mondjuk) november 1., így könnyen vissza lehet számolni, hogy hipp-hopp el kellett kezdenünk a procedúrát.
Mi ennek egyedül ugrunk neki, nem szeretnénk soksok pénzért ügynökséget megbízni.

Így esett, hogy Bocika már múlt héten megkapta a kötelező microchip-jét, valamint a veszettség elleni oltást.
Ezzel ki is pipáltuk az 1. és 2. lépést. (11.000 Ft)

A 3., hogy keressünk egy:

• Official Government Veterinarian-t - azaz Hatósági Állatorvost. Google barátunk szerint Budapesten 2 van, nekünk ez van közel: 1135 Bp., Lehel u. 43-47. Tel.: 329-7017/181
  
• Government Approved Veterinarian-t - ez a saját dokink, hisz minden állatorvos államilag elismert! Ez az orvos készíti fel az állatot az exportra, és ő fogja kitölteni a "Veterinary Certificate A" űrlapot is.
• Government Approved Laboratory-t - ami itthon ez: Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ, Állat-egészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság
  1149 Budapest, Tábornok u. 2, tel: 1/460-6300

A 4. lépés maga a titervizsgálat lesz, amit 4 héttel a veszettség elleni oltás után ajánlott elvégezni. Az eredmény 12 hónapig lesz érvényes, tehát ha a házeladás miatt véletlenül csúszik a kiutazásunk, még jók leszünk jövő tavasszal is, nem kell újrakezdeni mindent. :)

5. lépésként jön maga a titervizsgálat.
Az pedig állítólag így zajlik: a kezelőorvosunk a microchip alapján beazonosítja a macskát, ezután leveszi a vérmintát. Az állat microchip számát ráírja a vért tartalmazó kémcsőre és a laborvizsgálat kérő lapra is, majd pedig eljuttatjuk a laborba.

6. lépés: a hatósági állatorvos kitölti a nyilatkozatot a titervizsgálatról.
A veszettség elleni oltás meglétének igazolását és a RNATT eredményének másolatát be kell mutatni a hatósági állatorvosnak, hogy ki tudja tölteni a nyilatkozatot.

No hát egyelőre nekünk eddig lesz érdekes a dolog, továbbiakat akkor intézünk, ha tudjuk biztosra a kiutazásunk dátumát. Úgyhogy csak néhány pontban a továbbiak:

7. lépés az importengedély megkérése (elvileg 10 nap alatt megérkezik a válasz)

8. lépés: lefoglalni a karantént kintre

9. lépés: elkezdeni intézni a kiutazását, miután már megvan az importengedély

A többi számunkra még nagyon nem lényeges, majd ha picit közelebb leszünk, folytatom :))

Egyébként kértünk friss árajánlatot macska kivitelre, hát majdnem leestem a székemről. 450ezer Ft egyetlen macskára....És ezután jött a következő sokk, hogy mennyibe kerül egyetlen nap a karanténban: 149 AUD (31ezer Ft)!!! 10 napot kell ott lennie, azaz 1490 dollárt van pofájuk elkérni, és még "apróbb" egyszeri költségek, mint állatorvosi költségek (160 AUD), beléptetési díj (17 AUD), dokumentációk (40 AUD). Itt minden megtalálható amúgy:
http://www.agriculture.gov.au/cats-dogs/quarantine-facilities-and-fees/fees-for-government-animal-quarantine-faciltities

Szóval ha nem találok olcsóbb céget a kiszállításra, akkor gyermekünk kijutása cirka 800ezer Ft körül fog megállni. Nem mondom, hogy olcsó, de nélküle bizony nem megyünk. A kis szarosnak szoktuk is mondogatni, hogy nagyon becsülje meg magát :D

Amúgy ilyen luxus körülmények között fogja tengetni első 10 napját Sydneyben Bocika:

Hol vagytok Ausztráliába készülő magyarok???

Annyira furcsa számomra, hogy nem találni olyan blogot, mint a miénk :(
Néhány évvel ezelőtt tömegével íródtak az ausztráliába készülős blogok. De tényleg. És nekik biztos tök jó volt tapasztalatot és infókat cserélni, bíztatni egymást, meg hasonlók. Megvan az esély rá, hogy csak én vagyok a béna és rosszul keresek, de egy témába vágó blogot sem találtam az elmúlt hónapokban.
Hát nincs kishazánkban senki aki Ausztráliába készül? (költői kérdés, tekintve, hogy a blogot elsősorban magamnak írom, tehát olvasótáborom nagyjából 2 főből áll)
Ha magadra ismersz, vagy tudsz ilyen blogról, ne tartsd magadban :D

Egyébként borzasztó gyorsan telnek a napok, leginkább a házeladás előkészítésén dolgozunk. Még apróbb javítások maradtak hátra, zárcsere, kert rendbetétele, selejtezés, az egyik szoba kifestése. Aztán jöhet egy végső rendrakás-takarítás, a ház körbefotózása és mehet is fel az ingatlanos oldalakra. Nagyon remélem, hogy május 1-el végre hivatalosa is elkezdhetjük árulni, mert már így is túl sok idő ment el hülyeségekre... Így marad 5 hónapunk, hogy elkeljen a ház és akkor el tudunk idulni október végén. Én szívem szerint addig csökkenteném az árat, amíg el nem viszik minél előbb, de sajnos nem én vagyok az egyetlen tulaj, így nem csak én döntök.

Természetesen boldog boldogtalan osztogatja a kéretlen tanácsokat, hogy lehetetlen manapság házat eladni és hogyha sikerül is, az hosszú évek múlva fog bekövetkezni, töredék áron. Hát én azért szembemegyek a jó magyar mentalitással és pozitívan állok hozzá. Igenis el fog kelni belátható időn belül és nem is aprópénzért :) Valaki csak beleszeret.

Itt már nem, ott még nem...

...vagyunk.
Azt hiszem, számunkra az egyik legfurcsább az egész kivándorlásban, hogy egyelőre nem tudjuk a pontos dátumot, csak azt hogy "nemsokára" megyünk, így bizonyos dolgokkal nehéz már tervezni.
Például múltkor elromlott a kenyérpirítónk és jóideig ment az agyalás, hogy vegyünk-e újat erre a kis időre. Aztán végül vettünk, de 2 hét alatt zárlatos lett, megrázott és az is elromlott, úgyhogy jelnek vettük, nem veszünk többet, a sütőben pirítom a kenyeret.
De például új kanapét már tavaly sem vettünk, mondván hogy az túl nagy kiadás ahhoz, hogy 1,5 év múlva meg feleáron eladjuk. Pedig szegényke igencsak lestrapált már...
Téli cuccot ezen a télen már egyáltalán nem vettünk, mert hát minek?! Nagyon reméljük, hogy több telet nem töltünk itt, de ha végül mégis, azt kihúzzuk a régi ruhákban már, kintre meg úgysem kell.
A híradó nézést egy jóideje elhagytam már, mert őszintén szólva már nem érdekelnek az új beruházások, törvények stb., merthát úgysem érint már minket.
Egy szó mint száz, nem könnyű hétről hétre így élni, hogy igazán már nem tudsz idetervezni, de konkrétumokkal oda sem. Mindenesetre ez legyen a legnagyobb bajunk, csak tény, hogy kicsit skizofrén állapot ez, valahol senkiföldjén vagyunk most. :D

Csak hogy itt is meglegyen a nyoma: pár hete Férjjel együtt elvégeztük az Agykontroll tanfolyamot. Én már 14 évesen megcsináltam, úgyhogy csak ismétlőként voltam jelen, de így is hatalmas élmény volt. Azóta teljesen másképp szemléljük a világot, drága pesszimista, stresszes Férjemnek 180 fokos fordulatot vett a gondolkodásmódja, sokkal pozitívabb lett, és rendszeresen csinálja a gyakorlatokat.
No és hogy kötődik ez Ausztráliához? Hát úgy, hogy azóta majdnem napi szinten azt programozzuk be, hogy még idén kijutunk! :) Illetve, hogy a házat könnyedén, jó áron, legkésőbb ősz elejéig eladjuk! :) És ez így lesz, így kell lennie!!! :))

Célegyenesben, azaz elkezdődött a visszaszámlálás :)

Tegnap voltunk Ügynökség1-nél kb. 1.5 órát, hogy most már tényleg mindent teljesen tisztán lássunk és minden kérdésünkre választ kapjunk.

Ami a legfontosabb, most már névvel is: Irány Ausztrália nevű ügynökséget (Szilvia és csapata) messziről kerülje mindenki. Egészen konkrétan nekünk hamis dolgokat állítottak azért, hogy drágább és hosszabb képzésre jelentkezzünk. Mint ahogyan sejtettük, mivel van Bachelor diplomám, ezért értelemszerűen jelentkezhetek mesterképzésre. Irány Ausztrália azt állította, hogy szigorodtak a szabályok és nem mehetek ilyen képzésre... Nem is pazarlok több szót rájuk, tényleg csak annak örülök, hogy a CSE Ausztráliához sodort az élet először, így nem hittük el minden szavukat...

No de vissza a tegnaphoz. Végülis nem könyvelést fogok tanulni, mert nem vagyok benne teljesen biztos, hogy képes lennék végigvinni a 2 évet. Mit szépítsük, nem vagyok kimondottan a számok embere. És akkor még enyhén fogalmaztam :) MBA képzésre fogok járni Marketingre szakosodva, ami azért közel sem lesz annyira megterhelő mivel éveket dolgoztam benne.

Mi a gombhoz vettük a kabátot, szóval kiválasztottuk a képzést, és ahhoz jött a város. Brisbane-t szerettük volna, de ott nincs az a szak, ami nekem kell, így Sydneybe megyünk. A tervezett indulás pedig október vége!!! IDÉN! 6 hónap, azaz 24 hét van hátra :)))) Olyan hihetetlen, hogy eljutottunk idáig. Bár mindennél jobban várom, azért ha jobban belegondolok, összeszorul a gyomrom. De ez amolyan jóféle izgalom, nem igazi félelem.

Édes gyermekünk, alias A macska ügyét pedig 1-2 héten belül el kell indítanunk, mert ugye 6 hónappal a tervezett indulás előtt meg kell kapnia valami oltásokat vagy mifene. De ennek az állatkivitel dolognak még jobban utána kell néznem a napokban. Tegnap olvastunk egy rossz hírt, ami remélem nem igaz, miszerint a Sydney-ben lévő karantén októberben megszűnik, helyette csak Melbourne és Perth marad.....HA ez tényleg igaz, az nekünk nagyon rossz hír, mert nem tudjuk majd meglátogatni a 10 napban a macskuszt. Plusz (ami sokkal kevésbé szempont mondjuk) még több pénz lesz onnan Sydney-be szállíttatni.
CSE Csaba szerint úgy kéne időzíteni, hogy akkor érjen ki a gyermek, amikor mi már 1 hónapja kint vagyunk, mert akkor nagy eséllyel már lesz albérletünk, ahovais megérkezhet őnagysága. 1 hónap nélküle nagyon durvának tűnik egyelőre (ebből ugye 10 nap már kint lesz a karanténban) :((( Ezt csak az értheti aki ilyen kapcsolatban áll egy háziállattal, hogy tulajdonképp családtag. (Többre tartom és fontosabb, mint a legtöbb ember :D ) Hogy ki fog rá vigyázni abban a durván 2,5 hétben az még kérdéses, sanszos hogy valamelyik barátnőm nyeri meg :D

A nagy átverés

No kérem szépen rendesen elmaradtam az írással, de komolyan mondom ez az év valahogy gyorsabban telik mint az eddigiek :D Más is így érzi, ugye?! :)

Ott hagytam abba, hogy várjuk az árajánlatot Ügynökség 2-től. Ó jaj, hát azt kár volt...Miután ismét írtam egy érdeklődő levelet, hogy hát mikor is kapjuk meg, merthogy múlthétre ígérte, jött a válasz pár nappal rá (!), hogy "Ja, tényleg" és mosolygósfej... No hát a levélben megírta ismét, hogy az én végzettségemmel bizonyos változások miatt már nem mehetek mesterképzésre Ausztráliában, és hogy akkor csatolja az ajánlatokat.
Mindösszesen 3db iskola 3 képzése szerepelt a pdf-ben mellette egy összeggel, hogy mennyibe kerül. Ennyi. Az egyik egy Turizmus alapszak volt, a másik egy Könyvelés alapszak, a harmadik, ami a legérthetetlenebb egy Business alapszak volt. Az, hogy utóbbival mit is kezdjek, lévén bevándorlásra alkalmatlan, nem derült ki. Az ajánlott árak dollárezrekkel magasabbak voltak, mint amik megtalálhatóak (!!!) Ügynökség 1 honlap. Erre vártunk hónapokat!

Továbbá csak nem hagyott nyugodni a dolog, hogy miért is nem mehetek én mesterképzésre az állítólagos új szabályok miatt, így felhívtam Ügynökség 1-et, hogy erősítsék már meg ezt a dolgot. Már meg sem lepődtem, amikor kétszer is visszakérdezett a csaj, hogy miről is beszélek, milyen változások és kitől hallottam ezt?! Életükben nem hallottak még ilyenről, megkérdezte a végzettségemet és rávágta, hogy egészen biztos lehetek benne, hogy mehetek mesterképzésre.

Őszintén szólva nem tudom, hogy mit gondoljak erről a cégről. Próbálok én jóhiszemű lenni, hogy nem azért próbálta rám tukmálni az alapszakot mert az drágább és több jutalékot kap, de valahogy nem megy. Valahol meg fel is vagyok háborodva, hogy komolyan azt hitte, hogy nem járok utána a dolgoknak???

Mindenesetre jövő hétre bejelentkeztünk Ügynökség 1-hez, mert még tavaly januárban amikor legutóbb ott jártunk, abban maradtunk, hogy legközelebb akkor megyünk, ha drága gyermekünk, alias macskusz kivándorlását el kell indítani és jelentem bármilyen hihetetlen is számomra eljött ez a pont. 6 hónap van hátra. Ja, de elkanyarodtam a témától. Szóval ha jövő héten tényleg szemtől szembe is megerősítik nekünk, hogy a végzettségemmel mehetek mesterszakra, nagyon szívesen leírom "kedves" ügynök nevét, nehogy más is belefusson ilyesmibe.

...és mi még mindig várunk.....

• December 12. - Elmegy az e-mail a bevándorlási ügynökségnek, hogy erre a címre várjuk az árajánlatot.

• 1 hónapig semmi nem történik.

• Január 12. - Rákérdezek e-mailben, hogy mikorra várhatjuk az ajánlatot. Válasz: Kérik a türelmünket.

• 1 hónapig semmi nem történik.

• Február 11. - E-mail jön, hogy elnézést a hosszú várakozásért, HOLNAP küldi az ajánlatot.

•  Eltelik 8 NAP (!!!) és mi még mindig várunk.

Te megbíznád ezt az ügynökséget?
Költői kérdés volt.

Ausztrál nagyvárosok

Mivel még mindig az árajánlatra várunk, és fogalmunk sincsen éppen, hogy pontosan milyen szakra megyek, mikor indulunk és melyik városba, ezért unaloműzés gyanánt nézzük meg egy kicsit közelebbről az ozzi nagyvárosokat - összevetve Budapesttel, jelenlegi lakhelyünkkel!

Budapest

Terület: 525,2 km²

Népesség: 1,728 millió (2010.)

Népsűrűség: 3305 fő/km²

Éghajlat: kontinentális


Magyarország fővárosa, és egyben legnagyobb és legnépesebb városa. Budapest az ország politikai, kulturális, kereskedelmi, ipari és közlekedési központja. 2011-ben regisztrált lakónépessége meghaladta az 1,7 (elővárosokkal együtt pedig a 2,5) millió főt.

Klíma

Budapest a mérsékelt öv alatt helyezkedik el, kontinentális éghajlatú város, az éves középhőmérséklet 11,0 °C. A július a legmelegebb hónap, a havi középhőmérséklet ekkor a 21°C. A leghidegebb hónap január, ilyenkor az átlagértékek -1,6 °C.

Közlekedés

Budapesten 11-féle közlekedési eszköz jár (4 metróvonal, 4 HÉV-vonal, 33 villamosjárat és 263 autóbuszjárat). Turistalátványosságként megtalálható a városban a sikló, a libegő, a keskeny nyomtávú gyermekvasút, a közforgalmat is bonyolító fogaskerekű vasút és a kishajó.

2011-es adatok alapján a világ 25. leglátogatottabb városa: a 4 376 900 turistájával, európai viszonylatban sorrendben, London, Isztambul, Párizs, Róma és Barcelona után a hatodik helyet foglalja el.



Sydney

Terület: 12 145 km²

Népesség: 4,576 millió (2010.)

Népsűrűség: 2058 fő/km²

Éghajlat: óceáni-szubtrópusi


Ausztrália legnagyobb városa, Új-Dél-Wales állam fővárosa. Ausztrália délkeleti részén, a Tasman-tengernél található.
Az Economist Intelligence Unit 2013-as rangsora szerint a világ hetedik legélhetőbb városa.
Sydney a központja az ausztrál kereskedelemnek, művészetnek, oktatásnak, kultúrának, divatnak, a zenei, szórakoztató iparnak és a turizmusnak is.
Alapterülete 23-szor nagyobb, mint Budapesté, és összességében 965 kerület tartozik a közigazgatása alá.

Klíma

Sydney éghajlata óceáni-szubtrópusi. A legmelegebb hónap a január, amikor a napi átlaghőmérséklet 18 és 25 °C között van. A tél enyhe, a hőmérséklet csak nagyon ritkán csökken 5 °C alá. Sydneyben az 1830-as években esett legutóbb hó. A város mentes az időjárási szélsőségektől, nem jellemzőek a tornádók, vagy földrengések. Ugyanakkor a meleg, száraz nyarak során a bozóttüzek gyakoriak.

Közlekedés

Sydney legtöbb lakosa autóval közlekedik, a dolgukat megkönnyíti az utak jó minősége, és a jól kiépített autópályák, amelyekkel könnyedén és gyorsan eljuthatnak a város bármely pontjára.
A tömegközlekedés sokszínű Sydney-ben, a taxi- és buszhálózatok mellett azonban akad néhány különlegesség is, így az autókat mellőzni kívánók utazhatnak komppal, magasvasúttal és a városi vasúttal.
A kompok fontos szerepet töltenek be Sydney életében, hiszen a város egy jelentős részét kettészeli az öböl, ennek okán számos kompjárat közlekedik óránkénti sűrűséggel az öblön keresztül. 

 

Sydney 2013-ban 2 800 000 nemzetközi látogatót fogadott, ami az országba látogatók felét teszi ki. A legismertebb nevezetességei közé tartozik a Sydney-i Operaház.



Melbourne

Terület: 9 990 km²  

Népesség: 4,077 millió (2010.)

Népsűrűség: 479,6 fő/km²

Éghajlat: mérsékelt óceáni


Melbourne Ausztrália egyik legnagyobb városa, Victoria állam fővárosa, valódi metropolisz.
A város lakosságának közel egyharmada bevándorló.
Az Economist 2011-es, "A világ legélhetőbb városai" listájának első helyét foglalja el.

Klíma

Időjárása mérsékelt óceáni. Mind a négy évszak jelen van az itt élők életében, habár Melbourne-re jellemzőek a szélsőséges időjárási mutatók: gyakoriak ugyanis a heves hidegfrontok, amik tavasszal és ősszel hatalmas esőzésekhez és viharokhoz vezetnek. A nyár is csapadékos és Melbourne jól ismert azon nyári napjairól is, amikor a hőmérséklet már extrém magasságokba szökken: 46.4 °C volt például 2009. februárjában.
A Melbourne-i tél valamivel hidegebb az ország belsőbb részeihez képest, és habár a hóesések ritkák, a fagy és a köd általánosan jelen vannak télen.

Közlekedés

A melbourne-i közlekedés meghatározó eleme az autó. A világ egyik legnagyobb úthálózatával rendelkező városban közel 3.6 millió autó van.
Mindazonáltal a tömegközlekedés szerepe nagyon jelentős, autón kívül a Melbourne-be látogatók utazhatnak busszal, villamossal, a városi vasúttal, taxival, és persze biciklivel. A város belső részeiben a legtöbben a villamost, illetve a várost teljesen behálózó bicikli utakat használják. A villamoshálózat a világ legnagyobbja: 23 villamos vonalon, 1773 megállóval, közel 500 villamoskocsi járja az utcákat.

Melbourne-t Ausztrália kulturális fővárosaként emlegetik. Így hát temérdek felsőkategóriás kulturális- és sportintézmény, könyvtár és múzeum van Melbourne-ben. Melbourne-t egyben a fesztiválok városaként is szokás emlegetni, legjelentősebbek ezek között is a nemzetközi művészeti és filmfesztiválok.


Brisbane

Terület: 5 950 km²

Népesség: 2,043 millió (2010.)

Népsűrűség: 353,8 fő/km²

Éghajlat: párás szubtrópusi

Brisbane néhány éve még alig volt több egy álmos városkánál, mára azonban Ausztrália harmadik legjelentősebb városává, és az ország turisztikai központjává is vált. 
 

Klíma

Brisbane időjárása párás, szubtrópusi. A nyarak párával teltek és forrórak, a telek szárazak és melegek. Valaha mért legmagasabb nyári hőmérséklet 43,2 °C volt, a leghidegebb pedig 0°C.
Brisbane Queensland dél-keleti csücskében, a Brisbane folyó mentén terül el, de a tengerpartot, a Moreton Bay-t, csak a külvárosai érik el.

Közlekedés 

Brisbane kiterjedt közlekedési hálózattal rendelkezik mind a városon belül, mind azon kívül is. Mindezek ellenére Brisbane-ben a lakók túlnyomó többsége autót használ a közlekedéshez.
A Brisbane-i tömegközlekedés három ágra oszlik: busz- és kompjáratok, valamint a helyi vasút.

A nagy sebességű kompok, amiket Brisbane-ben CityCat-nek neveznek, a folyón közlekednek, és a belvárosiak kedvelt utazási módjai közé tartozik. 

A turizmus jelentős szerepet tölt be Brisbane életében, hiszen Sydney és Melbourne után ide érkezik a legtöbb turista minden évben.

Perth

Terület: 6 418 km²

Népesség: 1,696 millió (2010.)

Népsűrűség: 285,5 fő/km²

Éghajlat: mediterrán

Perth Nyugat-Ausztrália fővárosa és legnagyobb települése. Egyúttal Ausztrália negyedik legnépesebb városa: a legutóbbi becslések szerint mintegy 1,9 millióan élnek a perthi metropolisz területén.

Klíma 

Perth időjárása mediterrán, vagyis nyáron meleg, télen enyhe és csapadékos. Nyáron az átlag hőmérséklet meghaladja a 30 fokot, azonban a hőség érzetet nagyban csökkenti a tenger felől folyamatosan fújó szél.

Közlekedés

A városi tömegközlekedési hálózat, a Transwa, busszal, helyi érdekű vasúttal, komppal és villamossal teszi gördülékennyé a Perth-i forgalmat, bár a legtöbben autót használnak a mindennapokban. Az állam közlekedésében hatalmas szerep jut a légi forgalomnak.

Az a bizonyos év :)

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan telik az idő...2015 van!!!!! VÉGRE! :) 
Pontosan kettő éve döntöttük el, hogy külföldre költözünk és picit több mint egy éve dőlt el az is, hogy megvalósulhat a legnagyobb álmunk és egyszer Ausztráliában fogunk szerencsét próbálni.
Nem mondom, hogy nem gördülnek elénk már most akadályok, de ha minden jól megy október közepén, azaz durván 9 hónap múlva már a repülőn fogunk ülni. :)

A tavalyi és a tavaly előtti év is életünk legkeményebb időszaka volt, sok tragédiával, betegséggel, testi és főleg lelki fájdalommal. Volt, ami miatt a terveink is csúsztak rendesen...Például Férj gerincműtéte miatt lemaradtunk az utolsó klímás tanfolyamról a régi okj-s rendszerben, így csak duplapénzért 9 hónappal később indult olyan képzés ami nekünk jó volt. :( Szóval nem mondom, hogy könnyű volt ez az időszak és azt hiszem a makacs ragaszkodásom a minél korábbi induláshoz sem könnyítette meg a dolgot. 2 hete az új ügynökségtől ismét egy rossz hírt kaptunk. Állítólag megszigorították az oktatási szabályokat és az én diplomámmal nem mehetek Könyvelő Master szakra. Ez azért irtó nagy baj, mert ha BA szakra leszek kénytelen menni, akkor az 3 év tanulás a 2 helyett, ráadásul még sokkal több pénz is. Ami pedig a legnagyobb baj, hogy alapszaknál mindketten csak napi 4 órát dolgozhatunk. Szóval az a terv, hogy a hetekben ismét elmegyünk Ügynökség1-hez, hogy tényleg így áll-e a dolog, milyen egyéb lehetőségeink vannak.

És bár ez valóban nagyon rossz hír, mi valahogy mégis elengedtük a dolgot és nyugodtak vagyunk. Valahogy biztosan kijutunk valamikor :D Ez persze nem azt jelenti, hogy már nem akarjuk a dolgot eléggé, sőt, 100%-ig biztosak vagyunk benne, hogy sikerülni fog. Lehet, hogy ezért ez a nyugalom.

Tegnap volt a híradóban a Sydey-i szilveszteri tüzijáték és olyan gyönyörű volt, hogy az csak na. :) Meg is egyeztünk Férjjel, hogy jövőre mi is ott fogunk állni az ünneplő tömegben. :)

Egyébként a Karácsony pikkpakk eltelt, 24-én kettesben voltunk, 25-én átjött apa és öcsém, 26-án pedig pihiztünk. Sok ünnepi hangulatunk nem volt, de jól esett azért pihenés.
A Szilveszter pedig egy kellően pocsék év pocsék megkoronázása volt. Férj 31-én délben már lázas volt, később sem lett sokkal jobban...Fél8kor hívta unokatesója, hogy lerobbant az M3-ason Hatvannál...-10 fokban a semmi közepén. Úgyhogy nekiindultunk, hogy felhozzuk, mielőtt megfagy, fél10 körül értünk haza, addigra már én is elég szarul kezdtem lenni. 11kor mind a hárman kidőltünk és bealudtunk :D Miközben álomba merültem még hallottam ahogy a szomszéd néni és bácsi a mulatós csatornát nézi :D