Rohan az idő

Elképesztően gyorsan telnek mostanában a napok! Mióta beléptünk az új évbe a hétvégék szinte pár percnek tűnnek, de a hétköznapok is úgy suhannak el, hogy csak kapkodjuk a fejünket.

Ennek következményeképp, még mindig nem kezdtük el az angoltanulást...A tanárt már kinéztük, csak fel kéne hívni és időpontot egyeztetni. Akit az ügynök ajánlott, ő konkrétan IELTS vizsgára készít fel, viszont horror áron: 45 perc 3.500Ft. Ha felszorozzuk, hogy heti kétszer találkozunk (vagy 1x, de akkor két órát), akkor 1 főre havi 28.000Ft, és mivel mindkettőnknek kell, ezt még duplázzuk is meg. Hát csinos kis összeg jön ki. Úgyhogy arra jutottunk, hogy felhívjuk akit mi találtunk (nála 2.000Ft 45 perc és ő ausztrál nyelvtanár), és ha úgy éreznénk később, hogy kell IELTS vizsgára felkészítő tanár, akkor majd a nyelvvizsga előtt 1-2 hónappal keresünk egyet.

A másik dolog ami nagyon aggaszt, hogy Férj mikor tud lediplomázni. Legszívesebben hagyná az egészet a francba, mert úgysem tervez közgazdászként dolgozni, de most már hülyeség lenne abbahagyni, mert rengeteg energia és pénz fekszik benne, ráadásul már nem is maradt olyan sok tárgy hátra. Viszont ami marad, azok nem a legkönnyebbek. Félek, hogy nem fog tudni leállamvizsgázni decemberben, mert csúszik valamelyik tárggyal :( És akkor az indulás is csúszik... Nade nem szabad bevonzani a rosszat, megpróbálok nem agyalni a negatív dolgokon!

Találkozás az ügynökkel

A januári tervek között szerepelt, hogy felkeressük a szimpatikusnak tűnő bevándorlási ügynökséget. Mint kiderült, nem csak szimpatikusnak tűnnek, hanem azok is :) Nagyon nagy szükségünk volt erre a beszélgetésre, mert végre megkaptuk a kérdéseinkre a válaszokat és a megerősítést, hogy jó úton járunk (vagyis indultunk el). Elég sokat beszélgettünk, és nagyon türelmesen válaszoltak minden apró-cseprő kérdésünkre, ahhoz képest, hogy nem vagyunk azonnal induló ügyfelek.
Ami a lényeg: ahogy elterveztük ezt az egészet, az egy abszolút jó terv és járható is szerencsére :)

Egyúttal a város és a tanulmányaim sorsa is eldőlt. :) Tehát, amit már most tudunk:

•  A város Sydney lesz, az olcsó(bb) tanulmányi és megélhetési költségek miatt. 

• Szociális munka MA szakra elméletben mehetnék, ha aranyásók lennénk. Mivel nem vagyunk marad egy MBA/Marketing szak. Sebaj. 

• Cicák jöhetnek velünk, és az is kiderült, hogy az árajánlat amit kaptunk (610ezer ft) nagyon is reális, de persze még körbe kell kérdezni több helyen majd. A cicák ügyével kell legelőször elkezdeni foglalkozni majd, mivel nekik fél évvel az indulás előtt el kell indítani az orvosi procedúrát. 
•  Férj ötlete, hogy kitanulja a klímaszerelést jó, mivel valóban hiányszakma, viszont arra kell figyelnünk, hogy ahol tanul ott legalább 900 óra szakmai gyakorlatot kapjon, mivel valószínű az ő szakmájával és (már kinti) tapasztalatával tudunk majd bevándorolni. 
• Ezt szem előtt tartva nem csak nekem kellene év végén IELTS vizsgát tennem, hanem neki is egy overall 5-öst, mivel 1: kint nehezebb letenni, 2: ha véletlen meg akarják szponzorálni majd, ne a nyelvvizsga hiánya legyen az akadály. 

És amikor közöltem, hogy én már annyira kint szeretnék lenni, hogy ha Férj neadjisten nem tud decemberben leállamvizsgázni, akkor én biza egyedül előremegyek, jól ki lettünk józanítva, hogy az nem opció hiszen csak viszem a pénzt, és az sem lehetséges útvonal, hogy Férj nem fejezi be az egyetemet, mert az a bevándorlásnál bizony plusz pont. Tehát a lényeg, hogy inkább csússzon a kiutazás, de felkészülten, mindenféle diplomával, nyelvvizsgával és angoltudással a zsebünkben érkezzünk ki, mert akkor nagyobb az esély a sikerre.
Szóval mindent megbeszéltünk és megkaptuk a házi feladatot: angolozzunk ezerrel, Férj tanulja a szakmát, és legközelebb az egyetemi jelentkezésnél találkozunk. :)