Más gondolatom sincsen....

...csak Ausztrália. Ezzel a gondolattal kelek, és vele fekszem. Elképzelem, hogy kint vagyunk, iskolába járunk, dolgozunk, hogy milyenek lesznek a mindennapok. És egyenes arányban kezd csökkenni az érdeklődésem az itthoni dolgok iránt. Már nem nézek olyan gyakran híradót, és ha nézem, akkor is legyintek magamban, hogy áhhh ez minket már úgysem (fog) érint(eni). Furcsa egy érzés, lélekben már nem vagyunk itt, de testben meg sajnos még nem vagyunk ott sem :)

De kint leszünk!!! Ez nem kérdés. Csak telne gyorsabban az a fránya idő! 1-1,5 évig még egészen biztosan itthon kell lennünk, amíg Férj lediplomázik. Addig meg gyűjtögetünk, és amennyire tudjuk, szeretnénk bejárni Európa azon részeit, amikhez még nem volt szerencsénk. A bakancslista: London, Barcelona és a Jolly Joker: New York. (Igen, tudom, hogy az nem Európa, de Ausztráliától baromi messze van, így került a listára) Meglátjuk mire lesz elég időnk.

Végülis úgy néz ki mégis megnyerek magamnak egy Master szakot.... Sokat agyaltunk a dolgon és az a legésszerűbb, ha én tanulok nappalin, míg Férj tud napi 8 órában dolgozni, mivel a Master mellé a diák párjának teljes idős munkavégzés jár. Az angolom is sokkal jobb, mint neki, tehát valószínű könnyebben venném az akadályokat és az sem mindegy, hogy így ő egy hiányszakmában tud majd dolgozni (és felmutatni) 2 évet, nem pincérként teszem azt. Ha a forrásaim helyesek, a Master diploma megszerzése után további 2 évre kapunk olyan vízumot, amelyikkel mind a ketten teljes időben dolgozhatunk. Tehát a terv összeállt. Olcsó lesz? Nem! Parázunk? Ó igen! Volt aki belebukott? Biztosan...de olyan is akadt szép számmal aki hasonlóképp kezdte mint mi (vagy mondjuk csak egy angol tanfolyammal) és már boldog ausztrál állampolgár. Ha nekik sikerült, nekünk is fog! :)

Kezdetek, tervek, gondolatok

Sajnos, Ausztráliába való bevándorlás szempontjából két teljesen használhatatlan diplomával és tapasztalattal rendelkezünk: marketing illetve jövőbeli közgazdász (jelenlegi vállalkozó).
Tehát mivel egyikünknek sincsen szakmai alapú bevándorlásra alkalmas hiányszakma a kezében (mérnök, informatikus, nővér stb.), ezért két opció látszik körvonalazódni.

1. lehetőség:
Férj kitanul egy hiányszakmát (klímaszerelő a választottja), majd a kötelező 4 év szakmában eltöltött idő leteltével pályázunk...
Ez az olcsóbb megoldás, de egy csöppet hosszadalmas a várakozási idő azt hiszem.

2. lehetőség:
Úgy kezdődik, mint az első: Férj kitanul egy hiányszakmát (még mindig klímaszerelő), elkezd benne dolgozgatni, hogy tapasztalatot szerezzen --> remélhetőleg jövő ősszel lediplomázik--> legkésőbb jővő év végén kimegyünk tanulóvízummal.
Na, hát az Ausztráliába igyekvők körében ez a mumus. Mármint a tanulóvízum. (Azt kell hogy mondjam, az könnyen beszél, akinek kézben az IT-s/mérnök diploma, 5 éves szakmai múlttal karöltve, és csak az angolt kell felhozni a szakmai vízumhoz. De mit csináljon az, aki urambocsá' humán beállítottságú, és hiába van diploma is, szakmai múlt is, angoltudás is?! Kitörölheti vele...aztat) Szóval mindenhol azt olvasni, hogy mekkora felelőtlenség tanulóvízummal nekiindulni letelepedési céllal. Szerintem maximum akkor, ha van már gyerek. De ha biztos anyagi háttér van, ott azért láttunk már jópár olyan esetet aminek állampolgárság lett a vége. Mi nagyon bízunk benne, hogy gyerekmentesen, jó angollal (oké Férjnek még van mit felhoznia), megfelelő pénzmaggal és hiányszakmával a kézben igenis sikerülni fog!

Tanulóvízum tudnivalók jelenleg - illetve amit eddig én összeszedtem:

A) verzió: egyikünk beiratkozik főiskolára (nyilván én lennék az a szerencsés egyén), másik fél ebben az esetben teljes munkaidőben dolgozhat. Másik előnye a vízumnak, hogy a diploma után, képzettségtől függően max. 4 évre (szerintem ilyen sokat akkor kapsz, ha hiányszakmát tanulsz) ismét vízumot kapsz, amivel mindketten teljes munkaidőben dolgozhatunk. Hátránya: irdatlanul drága mulatság!!! 25 ezer dollártól indulnak a tandíjak/év...

B) verzió: Férj beiratkozik egy legalább 2 éves szakmai képzésre (mint itthon az OKJ-s), és kitanul egy hiányszakmát. A villanyszerelést néztük ki, mert hosszú évek óta rajta van a hiányszakmás listán. Hátránya: ebben az esetben a 2 év alatt mindketten csak heti 20 órában dolgozhatunk. A záróvizsga után viszont 18 hónapra kapunk még vízumot, amivel teljes munkaidőben dolgozhatunk. Tehát ennyi idő van arra, hogy szponzort találjunk. Egyébként itt is horror tandíjak vannak (pl fogtechnikus, ami nekem tetszene 23ezer dollár a 2 év), de valószínűleg azért jóval olcsóbban jönne ki Férjnek valami szakma, mint ha főiskolára kéne menni.
Szerintem a 2/B útvonal lesz a nyerő.

Az elmúlt hetekben történt...

...hogy egy családi tragédia miatt át kellett gondolnunk a jövőbeli terveinket.

Eddig a legfontosabb szempont az volt, hogy a kiválasztott célország 2-3-4 óra közelségre legyen, ha baj van és gyorsan jönni kell haza, ne veszítsünk sok időt. Sajnos ez megváltozott, tehát újra kellett gondolni mindent.
Illetve kinyílt a világ. Régi álmunk körvonalazódik valóra válni. Eddig nem is gondolhattunk igazán távoli országokra, pedig eddig is csak az Ausztráliás blogok hoztak igazán lázba. Álmodoztunk, irigykedtünk, vágyakoztunk, de túl messzi volt, nem jöhetett szóba a több mint 1 napos távolság miatt. 
Szörnyű okból, de már nincsen semmi ami itt tartani minket, sőt igazából menekülnénk is, minél messzebb.
Természetesen ez nem lesz egyszerű menet, ide nem lehet csak úgy átköltözni, hogy hello jöttem dolgozni és letelepedni. Nagyon bonyolult és szigorú a bevándorlási rendszer, de eddig aki végigcsinálta mindenki egybehangzóan az mondta (írta blogban), hogy megérte.
Szóval nagyon úgy néz ki, hogy megindulunk ezen a rögös és hosszadalmas úton.