Történt velünk mindenféle. Jó is rossz is.

Csomó minden történ az elmúlt majd 2 hétben, azt sem tudom hol kezdjem. Csak szépen, csak sorban.

Szóval mind a ketten túl vagyunk az első angolóránkon, és mind a ketten szép emlékekkel távoztunk a végén :) Nekem nagyon furcsa volt ilyen sok idő után angolul mondatokat szép rendbe fogalmazni, de az értés elég jól megy szerencsére (köszönet az amerikai sorozatfüggőségemnek és hogy nincs türelmem megvárni a magyar feliratokat) . Na jó, a nyelvtani résznél azért néha tátottam a számat, mint borjú arra a bizonyos kapura. Hát van mit megtanulni/visszahozni na.
Férj viszont tiszta lappal indul, mivel még sosem tanulta hivatalosan a nyelvet, így nincsenek rossz beidegződései, szívja magába a sok tudományt mint a szivacs. Amúgy tényleg nagyon ügyes, megnéztem a füzetét és rengeteg dolgot vettek a 90 perc alatt! És már hozzá is angolul beszél szinte mindig a tanár és azt mondta nagyjából érti is a lényeget, szóval nem lesz itt gond.

Rossz híreket is kaptunk. Nagyon bosszantóakat, hogy pontosabb legyek. A terv szerint Férj decemberben államvizsgázott volna, így februárban el is tudtunk volna indulni ugye az újhazába. Namármost Szent István Egyetem úgy gondolta, hogy nem eszik olyan forrón a kását, maradjunk még picit "szeretett" országunkban, mert úgyis olyan jól érezzük itt magunkat. Fogták magukat és mindenféle hülye indokokra hivatkozva nem indítják el a Matek 1-et, amire ugye épül a Matek 2. Innen már könnyű kisakkozni, hogy ha csak a szeptemberi félévben indul az Egy, akkor a Kettőt már csak a jövő tavaszi félévben tudja megcsinálni. Tehát államvizsga legkorábban jövő májusban tud bekövetkezni. Tehát csak és kizárólag emiatt nyertünk plusz fél év várakozást, holott a többi körülmény már lehetővé tenné, hogy menjünk....Mindegy, próbáljuk valami jelnek felfogni, például, hogy lezuhant volna velünk a februári gép, vagy valami ilyesmi. Meghogy így még tudunk pénzt gyűjteni, meg európán belül minél többet utazgatni. Szóval győzködjük magunkat is meg egymást is, hogy végülis milyen nagyon jó nekünk, hogy így alakult.
És igen, csakazértis pozitívan fogok gondolkodni, mert máskülönben nem sikerülhet véghezvinni egy ekkora nagy tervet. Ennek fényében már most létrehoztam azt a blogot, amit majd akkor fogok írni, ha már nagyon ott tartunk, hogy elkezdjük valóban intézni a kiutazást (cirmosok kiutaztatása, suliválasztás, vízumügyintézés stb). A címe: Ausztráliába mentünk. És pont. :)

De azért jó dolog is történt velünk, nevezetesen, hogy európai bakancslistánkról lekerülni látszik az egyik áhított úticél: Barcelona. Ugyanis Férjjel ott fogjuk megünnepelni az 5. évfordulónkat. Na nem a házasságit, hanem a járásit. Március 30-án indulunk, és 3 teljes napunk lesz városnézésre, pihire, romantikázásra. Alig váááárom :)

Szóval ezt fogjuk látni, végre élőben is :)

Kezdődhet az intenzív angoltanulás!

Tegnap meglátogattuk a kinézett angoltanárokat. Mikor megtaláltuk Alyciát egy magántanárokat összegyűjtő oldalon, azt hittük, hogy simán otthon tanít, mint a magántanárok általában. Aztán amikor felhívtam a megadott számot, kiderült, hogy ez egy olyan nyelviskolaszerűség, ahol hárman dolgoznak egy iskolában lakásban angoltanárként és csoportos és magán órákra is van lehetőség. Először nem örültünk ennek a fordulatnak, de a tegnapi találkozó után kiderült, hogy nagyon is jó helyre vetett minket a sors. Például tök szimpatikus volt, hogy mind a három tanár ott volt a beszélgetésen (Alycia ugye, aki ausztrál de azért egész jól beszél magyarul is, és két magyar anyanyelvű tanár), így mindenkit volt lehetőségünk megismerni. Egy gyors tesztírás után beigazolódott a gyanúm, hogy a nyelvtannal eléggé hadilábon állok :D Így rögtön éreztem, hogy jó lenne egy magyar tanárral kezdeni, aki a nyelvtant jobban el tudja magyarázni, és ha már képbe kerültem, akkor átmehetek Alyciához (remélem 1-2 hónapnál nem kell több). És ebben a helyben, pont ez az átjárhatóság a legjobb. Férj terveink szerint olyan 6-8 hónap múlva menne át Alyciához, amikor már folyékonyabban tud angolul kommunikálni.

Ami viszont sokkolt, az az ausztrál akcentus. Köze nincs az amerikaihoz, sokkal inkább hasonlít a brit angolra (amit én nemigen csípek...) Szóval ezért sem mertem volna Alyciával kezdeni, mert ha belelendül a beszédbe, van pár szó amin el kell gondolkodnom, hogy mire is gondolt, olyannyira másképp ejti :D

Ja, és az árakról:
Mivel szerencsére tudunk az olcsóbb délelőtti sávban járni, így amíg magyar tanárunk van addig 3500Ft 90 perc, majd ha áttérünk az anyanyelvi tanárra, akkor 4000Ft-ra nöl az összeg. Heti egyszer tervezünk menni eleinte, így 28.000Ft lesz egy hónap, ha már Alyciához fogok járni, akkor pedig  30.000Ft. Hát nem kevés, főleg mivel ketten vagyunk, de terveim szerint én a nyelvvizsgám után (november környéke) már csak kéthetente mennék egy kis beszélgetésre a szintentartás végett.

Szóval belevetjük magunkat az angoltanulásba, és az a legfurcsább, hogy alig várom a hétfői órát :)