Irány Bécs?!

Több heti gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy Bécsben fogunk munkát keresni és letelepedni. Ami nagyon mellette szólt, az az, hogy Budapest közelsége miatt Férj megtarthatja a vállalkozását, így onnan továbbra is bejön a fix havi bérünk. Ez azért egy jó kis biztonsági háló. A másik pozitívum természetesen az, hogy laknak ott rokonaink, így lesz kihez fordulni ha nagyon úgy adódik.
Rám nézve ez annyit jelent, hogy meg kell tanulnom németül. Hehe, mintha az olyan könnyű lenne :)) Egyébként már neki is álltam, egyelőre tetszik, bár nagyon furcsa érzés ennyi idősen belevágni egy teljesen vadidegen nyelv megtanulásába. Szóval nem fogok unatkozni az elkövetkezendő hónapokban az biztos. Egyelőre szavakat és alap kifejezéseket tanulok, mellette nekikezdtem a nyelvtanba is. Jövő héttől pedig már magántanárral szeretném folytatni. Először heti 1 alkalommal, aztán kiköltözés előtti hónapokban mindenképp sűrűbben.

El is kezdtem témába vágó blogokat keresni (vagyis blogokat Ausztriában élő magyarok tollából) és meglepően keveset találtam. Aztán persze lehet, hogy én vagyok a vak/béna. De például összehasonlíthatatlanul több az ausztráliába igyekvő, vagy már kint élő magyarok blogjának száma. Értem én, hogy az érdekesebb, mert messzebb van, meg ott van pálmafa, sőt még óceán is, nameg a vízumszerzés is bonyolult procedúra, de ettől függetlenül ugyanúgy érdekes lehet szerintem az, hogy hogyan megy a beilleszkedés Bécsben. 

A másik téma ami foglalkoztat mostanában az az elszakadás. Illetve, hogy milyen mértékben kell(?) elszakadni a szülőföldtől. Amit észrevettem a bécsi magyaroknál (távolabbi ismerőseim között is van szép számmal ilyen), hogy állandóan hazaugrálnak. Értsd heti, kétheti de maximum havi szinten biztosan. Nekem ez nagyon furcsának tűnik (most még, aztán ki tudja mit hoz a jövő...), de én úgy gondolom, hogy elég nehéz lehet a beilleszkedés úgy, hogy igazán nem is akarsz beilleszkedni, mert folyton "hazaszaladgálsz". Kicsit olyan lehet, mintha sehova sem tartoznál igazán. Persze értem én, hogy hiányzik a család és a barátok és csalóka lehet, hogy "csak" 2-3 órára vannak...De több helyen olvastam (és a nulla tapasztalatommal egyelőre egyet is értek vele), hogy igazán beilleszkedni úgy lehet egy idegen országban, ha valamilyen szinten elszakadsz Magyarországtól és a magyar beidegződéseidtől. Én ezt biztosan nem tudnám úgy megtenni, hogy ahogy jön a hétvége, ülünk a kocsiba és irány a régi otthon. Persze ez csak egy vélemény, de - Férj kéthetente félnapos munkaügyi ingázásán kívül - egyáltalán nem tervezzük, hogy ennyire gyakran hazalátogassunk. Még egy gondolta, aztán befejeztem ezt a témát. Svédországi magyarok is durván annyi órányi repülésre vannak, mint kocsival Bécs-Budapest. Ha 2 főt veszünk és összehasonlítjuk a fapados repjegyek árát a mai autópálya és üzemanyag árakkal, az jön ki, hogy kb. ugyanannyiba kerül a hazalátogatás mind időben mind pénzben. Ők viszont nem jönnek kéthetente, de még havonta sem. Szóval furcsa dolog ez.