Más gondolatom sincsen....

...csak Ausztrália. Ezzel a gondolattal kelek, és vele fekszem. Elképzelem, hogy kint vagyunk, iskolába járunk, dolgozunk, hogy milyenek lesznek a mindennapok. És egyenes arányban kezd csökkenni az érdeklődésem az itthoni dolgok iránt. Már nem nézek olyan gyakran híradót, és ha nézem, akkor is legyintek magamban, hogy áhhh ez minket már úgysem (fog) érint(eni). Furcsa egy érzés, lélekben már nem vagyunk itt, de testben meg sajnos még nem vagyunk ott sem :)

De kint leszünk!!! Ez nem kérdés. Csak telne gyorsabban az a fránya idő! 1-1,5 évig még egészen biztosan itthon kell lennünk, amíg Férj lediplomázik. Addig meg gyűjtögetünk, és amennyire tudjuk, szeretnénk bejárni Európa azon részeit, amikhez még nem volt szerencsénk. A bakancslista: London, Barcelona és a Jolly Joker: New York. (Igen, tudom, hogy az nem Európa, de Ausztráliától baromi messze van, így került a listára) Meglátjuk mire lesz elég időnk.

Végülis úgy néz ki mégis megnyerek magamnak egy Master szakot.... Sokat agyaltunk a dolgon és az a legésszerűbb, ha én tanulok nappalin, míg Férj tud napi 8 órában dolgozni, mivel a Master mellé a diák párjának teljes idős munkavégzés jár. Az angolom is sokkal jobb, mint neki, tehát valószínű könnyebben venném az akadályokat és az sem mindegy, hogy így ő egy hiányszakmában tud majd dolgozni (és felmutatni) 2 évet, nem pincérként teszem azt. Ha a forrásaim helyesek, a Master diploma megszerzése után további 2 évre kapunk olyan vízumot, amelyikkel mind a ketten teljes időben dolgozhatunk. Tehát a terv összeállt. Olcsó lesz? Nem! Parázunk? Ó igen! Volt aki belebukott? Biztosan...de olyan is akadt szép számmal aki hasonlóképp kezdte mint mi (vagy mondjuk csak egy angol tanfolyammal) és már boldog ausztrál állampolgár. Ha nekik sikerült, nekünk is fog! :)