Történt velünk mindenféle. Jó is rossz is.

Csomó minden történ az elmúlt majd 2 hétben, azt sem tudom hol kezdjem. Csak szépen, csak sorban.

Szóval mind a ketten túl vagyunk az első angolóránkon, és mind a ketten szép emlékekkel távoztunk a végén :) Nekem nagyon furcsa volt ilyen sok idő után angolul mondatokat szép rendbe fogalmazni, de az értés elég jól megy szerencsére (köszönet az amerikai sorozatfüggőségemnek és hogy nincs türelmem megvárni a magyar feliratokat) . Na jó, a nyelvtani résznél azért néha tátottam a számat, mint borjú arra a bizonyos kapura. Hát van mit megtanulni/visszahozni na.
Férj viszont tiszta lappal indul, mivel még sosem tanulta hivatalosan a nyelvet, így nincsenek rossz beidegződései, szívja magába a sok tudományt mint a szivacs. Amúgy tényleg nagyon ügyes, megnéztem a füzetét és rengeteg dolgot vettek a 90 perc alatt! És már hozzá is angolul beszél szinte mindig a tanár és azt mondta nagyjából érti is a lényeget, szóval nem lesz itt gond.

Rossz híreket is kaptunk. Nagyon bosszantóakat, hogy pontosabb legyek. A terv szerint Férj decemberben államvizsgázott volna, így februárban el is tudtunk volna indulni ugye az újhazába. Namármost Szent István Egyetem úgy gondolta, hogy nem eszik olyan forrón a kását, maradjunk még picit "szeretett" országunkban, mert úgyis olyan jól érezzük itt magunkat. Fogták magukat és mindenféle hülye indokokra hivatkozva nem indítják el a Matek 1-et, amire ugye épül a Matek 2. Innen már könnyű kisakkozni, hogy ha csak a szeptemberi félévben indul az Egy, akkor a Kettőt már csak a jövő tavaszi félévben tudja megcsinálni. Tehát államvizsga legkorábban jövő májusban tud bekövetkezni. Tehát csak és kizárólag emiatt nyertünk plusz fél év várakozást, holott a többi körülmény már lehetővé tenné, hogy menjünk....Mindegy, próbáljuk valami jelnek felfogni, például, hogy lezuhant volna velünk a februári gép, vagy valami ilyesmi. Meghogy így még tudunk pénzt gyűjteni, meg európán belül minél többet utazgatni. Szóval győzködjük magunkat is meg egymást is, hogy végülis milyen nagyon jó nekünk, hogy így alakult.
És igen, csakazértis pozitívan fogok gondolkodni, mert máskülönben nem sikerülhet véghezvinni egy ekkora nagy tervet. Ennek fényében már most létrehoztam azt a blogot, amit majd akkor fogok írni, ha már nagyon ott tartunk, hogy elkezdjük valóban intézni a kiutazást (cirmosok kiutaztatása, suliválasztás, vízumügyintézés stb). A címe: Ausztráliába mentünk. És pont. :)

De azért jó dolog is történt velünk, nevezetesen, hogy európai bakancslistánkról lekerülni látszik az egyik áhított úticél: Barcelona. Ugyanis Férjjel ott fogjuk megünnepelni az 5. évfordulónkat. Na nem a házasságit, hanem a járásit. Március 30-án indulunk, és 3 teljes napunk lesz városnézésre, pihire, romantikázásra. Alig váááárom :)

Szóval ezt fogjuk látni, végre élőben is :)