Itt már nem, ott még nem...

...vagyunk.
Azt hiszem, számunkra az egyik legfurcsább az egész kivándorlásban, hogy egyelőre nem tudjuk a pontos dátumot, csak azt hogy "nemsokára" megyünk, így bizonyos dolgokkal nehéz már tervezni.
Például múltkor elromlott a kenyérpirítónk és jóideig ment az agyalás, hogy vegyünk-e újat erre a kis időre. Aztán végül vettünk, de 2 hét alatt zárlatos lett, megrázott és az is elromlott, úgyhogy jelnek vettük, nem veszünk többet, a sütőben pirítom a kenyeret.
De például új kanapét már tavaly sem vettünk, mondván hogy az túl nagy kiadás ahhoz, hogy 1,5 év múlva meg feleáron eladjuk. Pedig szegényke igencsak lestrapált már...
Téli cuccot ezen a télen már egyáltalán nem vettünk, mert hát minek?! Nagyon reméljük, hogy több telet nem töltünk itt, de ha végül mégis, azt kihúzzuk a régi ruhákban már, kintre meg úgysem kell.
A híradó nézést egy jóideje elhagytam már, mert őszintén szólva már nem érdekelnek az új beruházások, törvények stb., merthát úgysem érint már minket.
Egy szó mint száz, nem könnyű hétről hétre így élni, hogy igazán már nem tudsz idetervezni, de konkrétumokkal oda sem. Mindenesetre ez legyen a legnagyobb bajunk, csak tény, hogy kicsit skizofrén állapot ez, valahol senkiföldjén vagyunk most. :D

Csak hogy itt is meglegyen a nyoma: pár hete Férjjel együtt elvégeztük az Agykontroll tanfolyamot. Én már 14 évesen megcsináltam, úgyhogy csak ismétlőként voltam jelen, de így is hatalmas élmény volt. Azóta teljesen másképp szemléljük a világot, drága pesszimista, stresszes Férjemnek 180 fokos fordulatot vett a gondolkodásmódja, sokkal pozitívabb lett, és rendszeresen csinálja a gyakorlatokat.
No és hogy kötődik ez Ausztráliához? Hát úgy, hogy azóta majdnem napi szinten azt programozzuk be, hogy még idén kijutunk! :) Illetve, hogy a házat könnyedén, jó áron, legkésőbb ősz elejéig eladjuk! :) És ez így lesz, így kell lennie!!! :))