Kiderült, hogy házat eladni Budapesten még mindig nem egyszerű. Állítólag fellendült az ingatlanpiac, csak az a baj, hogy ez szinte kizárólag a kisebb méretű belvárosi lakásokra vonatkozik. A mi 180 nm-es nem éppen lepukkant házunkat eddig összesen 3, azaz három darab érdeklődő nézte meg. A kb. 5 hete megbízott ingatlanos eddig egyszer hívott fel, hogy megkérdezze, hogy két óra múlva (hétköznap, koradélután) vihet-e egy érdeklődőt. Azóta nem hallottunk felőle. Egyáltalán nincsen túlárazva a ház, de már így is lejjebb vittük 1,5 millióval, mégsincsen komoly érdeklődő. Persze, tudom én, hogy az ingatlaneladás nem 2 perc, de mivel nekünk ezen múlik a kijutás, az eltelt 2,5 hónap éveknek tűnik.
Ennélfogva a november 1-i kiutazásunk hiú ábrándnak tűnik, mivel legkésőbb 2 hónappal az indulás eltőtt azért el kellene kezdeni intézni az iskolába való jelentkezést, vízumkérelmet stb stb, de nagyon nem úgy tűnik, hogy szeptember 1-ig elmenne a ház :(
Mivel már nem kimondottan bírjuk elviselni a légkört ami ebben az országban körülvesz, nagyon erősen fontolgatjuk, hogy amíg elkel a ház, addig kiköltözünk Angliába. Lehet, hogy fél-1 év is eltelik, míg megveszi valaki és én ezt azt időszakot már nem bírom úgy kivárni, hogy az égvilágon semmit nem teszek, csak várok. Ott legalább mehetne a mélyvízbe ugrás, már ami a nyelvet és az új életkezdést illeti. Biztos vagyok benne, hogy csak előnyünkre válna, mégha csak az angolt is nézzük. No de majd meglátjuk, az elkövetkezendő hetek úgyis eldöntik, hogy merre tovább, plusz a séta a Camino-n is biztosan segíteni fog.
Amire mellesleg jövő pénteken indulok :))
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése