Hajnalban

Reggel 6 óra van, és bár még simán aludhatnék az ébresztőóra szerint, annyira izgulok, hogy már 5-kor kipattant a szemem. Az ok kivételesen nem köthető au-hoz és nem is túl örömteli, sajnos néhány óra múlva lesz egy kisebb térdműtétem. Valószínűleg porcleválás a fájdalom forrása és még a Caminon szereztem augusztus elején. Igen, most november végét írjuk, ebből kitalálható, hogy volt egy rövidke várólista...

Az egyetlen előnye az egész procedúrának (csak hogy maradjunk pozitívak), hogy 1 hét szigorú fekvés vár rám. Ez az időszak pedig pont alkalmas lesz arra, hogy rengeteget angolozzak, mivel december 7-én írom a felvételi tesztet a kinti suliba. És ennek mi bizony nagggyon örülünk, ez már végre amolyan igazán kézzelfogható tett lesz a kivándorlás felé :o) Azért is fontos már, hogy meglegyen ez a teszt, mert az eredményétől függ, hogy mikor kell indulnunk. A pontos dátumot pedig már azért kéne nagyon tudnunk, mivel Boci útját akkor tudjuk végre lefoglalni. És azután jöhet a mi repjegyünk is, lehetőleg az Ő indulásának másnapjára.

Közben Férj is felkelt, hiába osontam ki lábujjhegyen. Egyszerűen akármilyen halkan jövök ki a szobából, mindig megérzi, hogy nem fekszem már mellette és jön utánam pár perc elteltével :o) Szóval rám lett szólva, hogy bújjak még vissza a meleg ágyikóba.

No de mit is akartam még leírni...Jól megszakította a gondolatmenetemet :D
...
Akárhogy agyalok, teljes kékhalál van, úgyhogy megyek is inkább vissza a paplan alá :o)